Nagy Pál - V. Szathmári Ibolya szerk.: A debreceni tímármesterség történeti emlékei (Karcag, 1997)

Selmeczi László: Bevezetés

Bevezetés A bőr feldolgozása rendkívül régi mesterség. A legkezdetlegesebb bőrkikészítő módokat és eljárásokat a pásztorok szinte napjainkig megőrizték. Elsősorban az elhullott jószág bőrét igyekeztek a maguk számára minél hamarabb használhatóvá tenni. Leginkább a juhászok értették a bőr - természetesen a juhbőr - kidolgozását, amiből különböző egyszerű ruhadarabokat állítottak elő. A Hortobágy környékén a lenyúzott báránybőrt gondosan lehúsolták, majd kifeszítve, árnyékos helyen megszárítják. Ha nagyon szennyes volt, kimosták, és újra megszikkasztják. Majd konyhasóval kevert timsóval alaposan bekenték és korpát szórtak rá, majd összehajtogatva eltették. Néhány nap múlva kezdetlegesebb módon kézzel megtörték, vagy életlen kaszán húzogatva puhították. E munka során időnként krétaport, lisztet szórtak rá, melytől egészen kifehéredett. Berzsenyből (Phytolacca Tourn) gubacsból (Gallapfel), gálickőből festéket főztek. Ezt langyosan rákenték a bőrre, amitől szép fekete színűvé vált. A magyar nyelvben az eddig legrégibbnek ismert, bőr- és lábbeli készítőt jelentő szó a tímár, amely a bizánci újgörögből - ahol 'finom, kikészített bőrt jelölt - került át a magyar nyelvbe 'sutor-lábbelivarró' jelentése. Ez a bizánci finombőr pedig mai ismereteink szerint timsós és növényi, talán szömörcével kombinált eljárással készült. Ennek alapján jogosan feltételezhető, hogy a középkori sutor-tímár bizánci hatású, timsós és növényi kikészítésű finombőrrel dolgozott, amelyeket a - középkori gyakorlat szerint - maga készített ki. Ezért az alutarius, tehát 'timsóval dolgozó' említések is elég gyakoriak. így a Gyöngyösi Szótártöredékben az "Alutarius .. szyw gyarto vei tymar". Ez azt jelenti, hogy 1560 körül a tímár (és a szíjgyártó) a bőröket timsóval készítette ki. Az alutarius-tímár megfelelés ettől kezdve számos szójegyzékben, szótárban folyamatosan megtalálható. így az 1590-ben megjelent Szikszai Fabricius-féle szótárban a tímár latinul "tonsor", ami a magyar bőrök borotválással való szőrtelenítésére utal. Majd Szenczi Molnár Albertnél (1604) a tímár "alutarius, cerdo", Comeniusnál (1643) az "alutarius - tímár, de cerdo is. Páriz Pápai Ferencnél (1767) a tímár "alutarius" is. Ami a kikészített bőröket illeti, a középkortól kezdve következetesen tímárkészítmény két timsós finombőrfajta: az irha és a kordován. Az irha német eredetű szó a magyar nyelvben. Első írásos elofordulá-