Nagy Pál - V. Szathmári Ibolya szerk.: A debreceni tímármesterség történeti emlékei (Karcag, 1997)

I. Történeti rész - Szűcs Ernő: Felszámolják a tímárműhelyeket

Az üldözés és felelősségre vonás további módszerei között találjuk a "sorbanállás vétségé"-t. Az időben jelentősen meggyengült közellátás miatt kenyeret, és sok más alapvető közszükségleti cikket csak olykorolykor lehetett kapni. Emiatt az üzletek előtt, ha áru érkezett, sorban álltak az emberek. A hatóságok egy-két embert kiemeltek a sorból, s náluk házkutatást tartottak, s az ott talált egészen kis mennyiségű liszt, cukor, zsír, szappan esetében is ráfogták az illetőre az "árurejtegető" jelzőt, s megvádolták azzal, hogy ő miatta nem jut elegendő élelmiszer a dolgozóknak. Mint ahogy az egyik írás közli: "Miatta nem jutott sok vagongyári dolgozónak cukor, szappan, rizs..."

29 Ilyen alapon indítottak eljárást Bakonszegi Imre ellen, akit egyszer már 1947. novemberében letartóztattak. Előfordult, hogy az árurejtegetést nem tudták bizonyítani, mert a házkutatás során nem találtak készletet. Ilyenkor a sorból kiemelt, előre kiszemelt személy ellen "rémhír terjesztés", a "népi demokrácia elleni izgatás" címén indítottak eljárást. A tímármesterek ellen felhozott, fent említett indokok mindegyike mondva csinált ürügy volt. Hiszen az Anyag- és Árhivatal nem gondoskodott az önálló kisiparosok részére feldolgozható bőr kiutalásáról. A mesterek - ha munkájukból meg akartak élni - maguknak kellett nyersanyagot beszerezniük. Aranytartalékukra pedig hosszú évek munkája során tettek szert, s azt a válságos időkre, vagy öregkorukra gyűjtötték össze, érthetően nem óhajtottak azokról fillérekért (keveset fizettek a kötelező beváltásnál az aranyért) lemondani. Rendszerint a legtekintélyesebb iparosok elleni támadások leg-"kicsináltabb", leg-"mesterkéltebb" ürügye azonban a sorbanállásért való felelősségre vonás volt. Ezek a zaklatások, mint az általunk felhozott példákból is kiderült, több tímárt szakmája végleges elhagyására kényszerí tette. Az egyének ellen kezdeményezett eljárások mellett megindult a tímárok hagyományos szervezetei elleni támadások sora is. Szervezetek elleni támadások Fentebb már említettük, hogy két tímár (Orsics Béla és Dalmi Károly) és két másik vállalkozó (Patay Istvánné, Harsányi István) által alapított "Union Kft" tagjait bíróság elé állították, s közülük a tímárokat elítélték, s ezzel a korlátolt felelősségű társaság további működését lehetetlenné tették. 30 Ennél az esetnél sokkal súlyosabb és nagyobb hatású volt a "Debreceni Tímártársulat Termelő és Értékesítő Szövetkezet" megszüntetése. A