Nagy Pál - V. Szathmári Ibolya szerk.: A debreceni tímármesterség történeti emlékei (Karcag, 1997)

I. Történeti rész - Szűcs Ernő: Felszámolják a tímárműhelyeket

1949. júliusában ismét segédkezet nyújtott a budapesti gazdasági rendőrség a debreceni szervezetnek. Ekkor Nagy István Teleki utcai mesternél találtak 10 db félkész borjúbőrt, özv. Varga Gyulánénál pedig 14 félkész borjúbőrt és 1 kecskebőrt. 23 Egy nem teljes év múlva a Néplap arról ad hírt, hogy Panyik József eg­ri bőrkereskedőt tartóztatták fel az állomás felé haladtában. Panyik be­vallotta, hogy a nála lévő bőröket Kovács József tímártól vásárolta, aki néhány hónappal ezelőtt (áprilisban) iparát már visszaadta. Igaz, az Új­ság azt állítja, hogy már két évvel ezelőtt lemondott iparának folytatá­sáról, de az iparosokat nyilvántartó iratok adatai ezzel nem egyeznek. 24 Kovács József azon ifjabb mesterek közé tartozott, akik optimista­ként 1945- után nyitottak saját műhelyt. Elképzeléseikben azonban ha­marosan csalódniuk kellett, mert a szocializmus alapjainak lerakására törekvő hatalom nem támogatta őket, sőt változatos módszerekkel igye­kezett érvényesülésüket megakadályozni. 25 1950. szeptemberétől a tímárok üldöztetésének eddig nem tapasztalt újabb eszközeivel, módszereivel találkozhatunk, vagyis a kertekben elá­sott aranyak miatt, azaz az "aranyrejtegetés"-ért vesznek őrizetbe há­rom tímárt. 26 Különös eset volt Simó Istváné. Az újságíró mérgezett tollával igyeke­zett hangulatot kelteni a vállalkozó ellen. Azt írta róla: "A szakmában csak úgy hívták: 'a rongyos Simó'. Valóban mindig szakadt, foltozott ruhá­banjárt, de ha kiruccant Pestre, akkor ruha dolgában felvette a versenyt a legelegánsabb férfiakkal is. Teleki utca 31. sz. lakása dáridóktól volt hí­res. Folyt ott esténként az ital, húzta a cigány is azon a pénzen, melyet a dolgozó nép bőréből nyúzott ki." Simó azonban 1950. tavaszán beszüntet­te iparát és elment a Járműjavítóba munkásnak. Valószínűleg feljelentés alapján szeptemberben kertjében, tizenkét helyre elásva, megtaláltak ná­la 5092 gramm aranyat és 3550 dollárt. A "VGy." monogrammal dolgozó cikkszerző ez esetben is megeresztett egy, az abban a korban gyakran használt gyermeteg vádaskodást: "... a gyárban csapnivalóan rossz mun­kát végzett. Szabotált, ahol csak tudott, az imperialisták parancsára". 27 Kovács Ferenc az Ipartársulat volt elnöke hasonlóan járt, mint Simó. Kovács még 1949. decemberében bezárta 1927-ben nyitott műhelyét. A "kertásó rendőrök" azonban nála is találtak 2827 gramm aranyat. A legfurcsább eset Juhász Zsigmondé volt. Ót az a bűn is terhelte, hogy - az újságíró szavaival élve - "még a Pártba is befurakodott", s mint ilyen 1948. szeptemberében a Debrecenben rendezett bőripari kongresszussal egyidejűleg megtartott kiállításon a helybeli mesterek közül egyedül ő kapott díjat. 28 Két évvel később, amikor már ő sem gya­korolta tímármesterségét, kertjében felfedeztek 1650 gramm aranyat és néhány gyémántot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom