Nagy Pál - V. Szathmári Ibolya szerk.: A debreceni tímármesterség történeti emlékei (Karcag, 1997)

I. Történeti rész - Szűcs Ernő: Tímárműhelyekből bőrgyárak

vállalkozók, az önálló műhellyel rendelkező mesterek száma, mi tette lehetővé két évtized alatt négy gyár nagyságrendű üzem kiemelkedését a szakmából, ezáltal 1930-1938 között a város ipari szerkezetében egy nagyon lényeges változás bekövetkezését. Mert míg 1930-ban Debrecen­ben a gyári munkásság csupán 6,4%-a dolgozott a bőriparban, addig 1938-ra a gépjavító- és az élelmiszeripar után a legjelentősebb ágazat­tá fejlődött a maga 16,6%-os arányával, ami a Pikó- és a Szilágyi-féle üzemek létrejötte után még tovább módosult. Mindez akkor történt, amikor az országos bőripari arány 2,4% (1930-ban), illetve 3,1% (1938­ban) volt. 18 A válasz korántsem egyszerű és egyáltalán nem uniformizálható, bár kétségtelenül e jelenségnek vannak közös vonásai is. Ez utóbbi ténye­zőkről szólva mindenképpen említést kell tenni arról a szorgalomról, szívósságról és kitartásról, mely valamennyiünk jellemzője volt. Rend­szerint olyan családokból emelkedtek ki a gyáralapítók, amelyek már 4­5 generáción keresztül dolgoztak a szakmában (Veréb, Szilágyi, stb.), s ennek eredményeként másokat megelőző szakmai ismeretet is felhal­moztak. Pl. Szilágyiak esetében (Istvánnál!), ahol mindig azonos tónusú és egyenletes fekete zsíros bőröket állítottak elő. De korántsem volt elégsé­ges csak a családi hagyomány és tapasztalat, hiszen a Szilágyi fiúk mind a heten tímárok lettek, és csak István fia, az ifjabb István lett gyá­ros. A debreceni sajátosság létrejöttének másik fontos tényezőjeként a technika ismeretét kell megemlítenünk. Míg a mesterek döntő része a század első évtizedeiben a hagyományos képműipari módszerekkel ter­melt, s óvatosságból hosszú időn keresztül csak figyelte, miként válik be a kezdeményezőknél a gépek használata, addig éppen a későbbi gyára­lapítók a konzervatívokkal szemben jelentős előnyre tettek szert (Kiss Imre, Szilágyi István). Arról sem szabad elfeledkezni, hogy az első szakmán belüli gépek jó része állami támogatásból kerültek Debrecenbe, tehát a technikai fej­lesztésben elévülhetetlen érdemei voltak az akkori állami vezetésnek. Másrészt azt is el kell ismerni - idők elteltével -, hogy számos mester, a tagadhatatlan eredmények láttán, a munkafolyamatok jelentős részé­ben motorizálta a termelését. A mesterek önállóságukat megtartva, anyagbeszerző, késztermék ér­tékesítő szövetkezetet hoztak létre együttesen 20 ezer pengő üzletrész tőkével "Debreceni Tímártársulat Termelő és Értékesítő Szövetkezet" név alatt. Ezenfelül előállító tevékenységük technikáján is alaposan változ­tattak. A műhelyek döntő részét felszerelték faragógépekkel, motollával, kis Triumph hordókkal, fényezőgépekkel, alkalmazták a légsűrítős fes-

Next

/
Oldalképek
Tartalom