Nagy Pál - V. Szathmári Ibolya szerk.: A debreceni tímármesterség történeti emlékei (Karcag, 1997)

I. Történeti rész - Szűcs Ernő: Tímárműhelyekből bőrgyárak

Iparegyesület ezüst díszérmét is megkapta. Az elismerés igazi jele az volt, hogy a gyár jóformán nem tudott olyan mennyiségű lószerszámbőrt előállítani, mint amennyire rendelést kapott. A Pikó-féle gyárnak igen széleskörű kapcsolatrendszere volt. Nyersbőrt vásárolt Argentínából, Kínából, Új-Zélandból, Abesszíniából, Finnes Svédországból, de Norvégiából és Dél-Afrikából is. Készárut szállított az egész ország területére, de számos külföldi országba is. A gyár teljesítménye heti 200 mázsa bőr feldolgozása volt. 10 A szakembereknek is feltűnt a gyár racionális berendezése. A saját kazánon és gőzgépen túl számos munkagép volt az üzembe beállítva, olyan rendben, hogy a bőrök egyik helyről másikra szállítása minimálisra volt csökkentve. Üzemeltek továbbá a hasító-, faragó-, talphengerlőgépek, valamint egy hatalmas, szinte szoba nagyságú cserző-forgóhordó is. A meleg levegővel működő szárító helyiség 70 méter hosszú volt. Mindez lehetővé tette az üzem alacsony önköltségen való termelését, így a gyár kimondottan rentábilis volt. Már szóltunk arról, hogy a II. világháború alatti kormányintézkedések az egyes üzemeket jelentős nyersanyagkészletek raktározására kötelezték. Ennek hatását tükrözi egy 1943-ban, ebben az üzemben készült leltár részlete, mely a teljes bőrállományt felsorolja: - a meszesműhelyben 743 db marhabőr és 623 db sertésbőr, - a cserzőműhelyben és a süllyesztő medencékben 2074 db felsőbőr, húzóbőr, talpbőr, sertés bélés, lóbőr és krupon, - a szíttatókban 1056 db különféle bőr, - a nagy-munkateremben 2380 db vixos felsőbőr, krupon, húzóbőr és felsőbőr, - a szárítókban 972 blankbőr, krupon, felsőbőr, húzóbőr, vixosbőr és hasítékbőr 11 volt található. 1945-ben, a harcokat követően egy ideig állt az üzem, majd Pikó újból megindította a termelést. Ekkor már csak 20-25 munkást alkalmazott. Elsősorban az újjászerveződő honvédségnek szállított. A nemsokára bekövetkező, különösen a bőripart sújtó intézkedések miatt dr. Végh Ferenc kilépett (1948-ban) a közkereseti társaságból. Ettől kezdve Pikó József egyedül gyakorolta az ipart. Az év végével, 1948. december 31-ével azonban szüneteltetni volt kénytelen a termelést. Iparát azután 1950. január 16-án törölték is a nyilvántartásból. A gyárat államosították, a gépeket leszerelték és szétosztották az ország üzemben hagyott bőrgyárai között és a valamikor "Pikó József és Fia Bőrgyára" helyére Mezőgazdasági Gépgyárat telepítettek. 12