Nagy Pál - V. Szathmári Ibolya szerk.: A debreceni tímármesterség történeti emlékei (Karcag, 1997)

I. Történeti rész - Szűcs Ernő: Tímárműhelyekből bőrgyárak

A Szilágyi Bőrgyár A Szilágyi Bőrgyár esetében is olyan gyáralapításról van szó, ahol a család már sok generáción keresztül, több mint száz év óta dolgozott a szakmában. A Szilágyi cég eredete 1820-ra tehető. Az alapító ős ugyancsak tímármesterséget folytató családból nősült, amikor Csontos István tímár Rákóczi utca 30. szám alatti mester leányát vette feleségül. Ebből a házasságból hét fiú született, s ezek mindegyike a bőrös szakmában maradt. A Szilágyi-féle gyár kézműipari szintű, közvetlen elődjének megalapítója az immár harmadik generációhoz tartozó az a Szilágyi István volt, aki 1884-ben született Debrecenben. O az I. világháború alatt a 16-os közös huszároknál szolgált és 1934-ben a háborúban szerzett betegségében hunyt el. Haláláig töretlen szorgalommal dolgozott, és sok vonatkozásban jól megalapozta a jövendőbeli gyár létesítését. A háború után leszerelve 1919-ben önállósította magát. Tímárműhelye a Teleki utca 36. szám alatt volt, kezdetben csak fekete zsíros bőröket állított elő. Ebben nagy segítségére volt az ugyancsak tímár családból származó felesége, Szabó Juliánná, aki olyan gyártási folyamat ismerője volt, amivel mindig azonos tónusú fekete bőrök előállítására volt képes, emiatt a Szilágyi műhely termékei rendkívül keresettek voltak. A hivatalos elismerés sem maradt el, az 1926-os debreceni kiállításon aranyérmet nyert a cég, 1927-ben Budapesten ezüst díszéremmel, 1928ban az Ipartestületi kiállításon (Budapesten) újból aranyéremmel tüntették ki Szilágyiakat, 1932-ben pedig elnyerték az "ezüstkoszorús mester" címet is. 13 A mester halála után felesége özvegyi jogon folytatta iparát, abban a műhelyben, amelyben Debrecenben először alkalmazta férje a forgóhordós csávázást, mert addig csak a "gödörcsávázás" volt használatos. Szintén Szilágyi István volt az, aki a húszas évek elején motollát, faragógépet, és ránckiverő gépet is alkalmazott, miközben 5-6 segédet foglalkoztatott. 14 Az üzem gyors fejlődése, gyárrá alakulása azonban akkor következett be, amikor az 1918-ban született ifj. Szilágyi István vette át a műhely irányítását. O 1935. január 25-én kapott segédlevelet, amelyhez szakmai ismereteit apja műhelyében szerezte meg. Az I. fokú iparhatóság csupán 1942. április 29-én adta ki számára a "tímáripar gyárszerű gyakorlására" szóló engedélyt, holott az ehhez szükséges színvonalat a műhely már korábban elérte. Igaz, 1937-ben még csak 22 fő, de 1940-ben már 40 munkás dolgozott ifj. Szilágyi keze alatt. 15 Szilágyi István a náluk addig szokásos termékeken kívül vixosbőrt, sportbőrt, színes juhbőrt, zsíros cserzésű mosóbőrt, színes nyúlbőrt is előállított. Ez utóbbiból naponta 3-4 ezer darabot is feldolgoztak. A ter-