Nagy Pál - V. Szathmári Ibolya szerk.: A debreceni tímármesterség történeti emlékei (Karcag, 1997)

II. Források - Nagy Pál: Tímármesterek a Kisipari Szövetkezetben 1955-1980

1959. június 4-én ismét felmerült a tímár részleg leválásának ügye, amit Szilágyi László, a tímár részleg dolgozója terjesztett elő a tímárok együttes elhatározásaként. Ennek támogatására szólaltak fel 17 dolgozó nevében id. Major János és ifj. Szakáll Sándor tímárok is. Talán nem tanulság nélküliek az ezen a gyűlésen elhangzott pro- és kontra vélemények: "Nincs semmi panaszunkra mostani szövetkezet vezetősége ellen, de ha részleg maradna, - mondták az elszakadás hívei - akkor a fejlődésünk elé objektív nehézségek tornyosulnának. Ilyenek pl. a sürgős beruházások amit a szövetkezet tagságának éwégi osztaléka terhére lehetne megvalósítani, és ez ellen a többi részleg részéről jogos kifogás merülne fel. Ha a tímárok önálló szövetkezetet alakítanának, akkor az OKISZ több anyagot utalna ki számukra." Az OKISZ-ban a bőr kiutalást 6-10 fő után adják. Minden bizonnyal ezután figyelembe fogják venni, hogy 17 fős szövetkezetet kell bőrrel ellátni. Kérdés az, hogy a tímároknak van-e erejük a szükséges beruházást végrehajtani, vagy akár két évig is nagyon szűkösen keresni. Az is elhangzott, hogy a nehézségek láttán talán adna az OKISZ beruházási hitelt. Mások szerint azt kell megvizsgálni, hogy a Bőripari KTSZ gazdaságipénzügyi helyzete szempontjából előnyös volna-e a leválás. További probléma az is, hogy népgazdasági szempontból helyes-e két külön szövetkezetet létesíteni, a társadalmi tulajdon védelme hogyan lesz így biztosítva? Anyagellátás szempontjából sem látszik biztosítottnak az új szövetkezet jövője, ennél több nyersanyagot felhajtani, mint amennyit most kapnak a tímárok, sehol az országban nem lehet. Személyi összetétele sem elegendő, tag csak tizenkét fő van közöttük. A tímár részleg önállósodási törekvése tehát elég problémás. Úgy tűnik, mintha a tímárok le akarnák húzni a sápot, s azután kilépni. Ha a tímárok leválnak, meg tudnák-e fizetni a velük szemben fennmaradó adósságukat? Egy év óta csend van ebben a kérdésben, de úgy látszik, van aki bujtogat. A leválást nem javasoljuk, mert nincs olyan 17 személy, aki biztosíték volna az adósság megfizetésére. A vezetőség többsége erősen megkérdőjelezte tehát a tímárok kérését és nem javasolja a különválást. A kérdés eldöntése érdekében a vezetőség felügyeleti szervéhez, a közgyűléshez kell fordulni. Végül is minden maradt a régiben, azaz a tímár részleg a szövetkezet 5. részlegeként működött tovább. A szövetkezet vezetőségében újabb személyi változás történt, Ivánka Tóth Sándor lemondott, így 1961. július 21-től megbízott elnökként ifj. Szakáll Sándor tevékenykedett. A közgyűlés 1961. szeptember 20-án