Nagy Pál - V. Szathmári Ibolya szerk.: A debreceni tímármesterség történeti emlékei (Karcag, 1997)

II. Források - Nagy Pál: A debreceni tímárság a II. világháború, az újjáépítés, az államosítás időszakában

hogy az öntöttvasból készült gépeket szétverték, vashulladékként kezelték. 11 Komoly megrázkódtatást jelentett a tímárság számára az államosítás végrehajtása is. A debreceni tímár társulat tagjai közül 15 mester házát, műhelyét államosították. 12 Azok a tímárok, akik 5, vagy ennél kevesebb szobával rendelkeztek, nem estek ugyan bele az államosításba, helyette a műhelyeiket, szobáikat a Tanács kiutalta az egyes kisipari tevékenységeket folytató szövetkezeteknek, illetve a műhelyeket lakássá alakították át. 13 A műhelyek kiutalásakor a tulajdonos és a szövetkezet között bérleti szerződést kötöttek, ami meglehetősen egyoldalú volt. A Közületeket Elhelyező Bizottság helyszíni szemle után a kérelmező (vállalat, szövetkezet) részére a műhelyt kiutalta, a tulajdonosnak halasztó hatállyal nem bíró fellebbezésre volt lehetősége. A bérleti díjból a döntő összeget adóba kellett befizetni. A bérleményt csak akkor kapták vissza, amikor már a szövetkezetnek nem volt rá szüksége. 14 Ez lett a sorsa a tímár társulat tulajdonában lévő 2 épületnek, a Hasítóüzemnek,

15 a Tímár Székháznak

16 is. A tímár társulat 1909. október 16-án vásárolta meg a Teleki u. 86. szám alatti telket, ahol 1910ben felépítette az üzemet. Az 1944. évi légitámadás alkalmával telitalálat érte, nagy része rommá vált. 1945-ben a szükséges helyreállítási munkát elvégezték, így a hasítóüzem 1950-ig működött. A szakcsoport 1950-ben bekövetkezett felszámolása után a Mozgókonyha Nemzeti Vállalat üzemi étkezdét rendezett be magának, a Hasítóüzem, Teleki u. 86. Szabó Péter és tulajdonos a Magyar Al- Juhász Zsigmond tímármesterek lam lett. 1945-1946