Nagy Pál - V. Szathmári Ibolya szerk.: A debreceni tímármesterség történeti emlékei (Karcag, 1997)

II. Források - Nagy Pál: A debreceni tímárság a II. világháború, az újjáépítés, az államosítás időszakában

A Hunyadi u. 1. szám alatti épületet a debreceni tímár társulat 1896. március 30-án vásárolta meg 17 Ebben az épületben voltak a társulat működéséhez szükséges helyiségek, itt volt található egy szállodai rész, és a vendéglő is. Az épület 1944. június 2-i bombatámadás alkalmával súlyosan megsérült, majd megtörtént a részbeni helyreállítása. A szálloda és a vendéglő üzemeltetése a társulati jegyzőkönyv tanúsága szerint mindig problémás volt. 18 Az 1945. február 14-én megtartott szakosztályi ülésen pl. felolvasták Dr. Lengyel Józsefné beadványát, melyben kéri, hogy a társulat az 1944. szeptember 15-től december 15-ig esedékes bérösszeget engedje el, mert a bombatalálat miatt a vendéglőt nem tudja használni, kéri továbbá, hogy a bérleti összeget a társulat mérsékelje, mert az említett okok miatt a szállodai szobákat sem tudja hasznosítani. A megrongált tanácstermet a társulat anyagi támogatásával tudták csak helyrehozni, amellett 10 db széket is vásároltak, így kényelmesebbé tették a meglévő körülményeket. Az 1948-as februári és áprilisi szakosztályi ülésen ismét napirenden volt a szálloda és a vendéglő ügye. A választmány úgy foglalt állást, hogy csak abban az esetben hosszabbítja meg a szerződést, ha a jelenlegi bérlő a szállodai szobákat rendbehozza, azokat a forgalomnak átadja, a vendéglő belső részét kifesti. Amennyiben a bérlő ennek eleget tesz, akkor a társulat újabb 2 évre szerződést köt a "János vitéz vendéglő és szálloda" működtetésére. Mivel ezeket a követelményeket a bérlő nem tudta teljesíteni, ezért az 1949. március 10-i ülésen úgy határoztak, hogy a bérlőt azonnali hatállyal ki kell lakoltatni. Ezután felgyorsultak az események, mert a 4028/1949. Kormány rendelet alapján az Ingatlankezelő Vállalat kezelésébe került a székház. A Postahivatal Szakszervezete 1949. október 15-én megtartott gyűlésén közölte, hogy igényt tart a székház összes helyiségeire. A szakosztálynak csak az a szerény kikötése lehetett, hogy amikor a társulat gyűlést tart, rendezhesse itt az összejövetelét. Amikor a 3032/1/1950. számú könnyűipari miniszteri rendelet alapján felszámolták a székházat, csupán azért nem szerepelt a szanálási listán, mert az már korábban szanálásra került. így a tímártársulat 1896. március 30-án vásárolt székháza 1949-ben állami tulajdonba ment át.