Krankovics Ilona szerk.: Debreceni festett pergamenkötések (Debrecen, 2002)
Fekete Csaba: A debreceni hártyakötés határkérdései
tívum. Másrészt a középmező tükrének a szélén a méhsejtes szerkezet félmintáit használják. Ezt a szerkezetet a lantablakok és hegedüablakok korában ívelt tagokkal áttörik, lándzsaíves és köríves közbeiktatásokkal, nyolckaréjos rozettákkal kombinálják, vagy egymásba tolják, illetve oktagonális mezőkhöz közelítik. Mind stílusában, mint korát tekintve véletlenül bukkantam egy korábbi darabra, mikor nem sejtettem, hogy valaha foglalkozom ilyen kérdésekkel. Szintén a régi Széchenyi könyvtárban valamilyen félretett köteteket kaptam meg betekintésre egy előzékeny kollégától várakozás közben. Az egyik kötést a múlt században javították, átdolgozták. Bőrsarka nem árult el semmit. Ez az új gerinc csak helyettesítette az elveszett vagy sérült eredeti pergament. A kötés táblája azonban megmaradt, festett hártyakötés volt, emlékezetem szerint sötétebb színű keretezéssel, egyszerű sávozással és görgető dísszel, a világos középmező sarkában néhány bélyegzővel. Egy 17. század első felében készült debreceni nyomtatvány viselte ezt a kötést. Természetesen nem feltétlenül debrecenben kötötték, és az sem bizonyos, hogy nem későbbi a kötés. Nem volt most módom arra, hogy az OSzK valamennyi 1650 előtti időre keltezhető debreceni nyomtatványát végignézve megkeressem ezt a példányt, valamint esetleg fennmaradt levéltári dokumentumok felkutatásával a bizonyítást megkíséreljem. A szakmai körök érdeklődődésének felköltésére azonban alkalmasnak tartom ezt a megfigyelést. Az említett 17. századi színezett hártyakötések fölvetik a stílussal együtt a synchron és/vagy diachron kérdést. Kétlem, hogy a különféle stílusrétegekről kimutathatjuk, hogy egymást váltották, tehát stílusjegyek alapján korszakolhatjuk az úgynevezett (vagy úgyvélt) fejlődést. Ha viszont együtt élő stílusrétegekről van szó, akkor e szerint kell klasszifikálnunk. Az egészen egyszerű festett hártyakötéseket nem kell (és nem szabadna) kizárólag későbbi származéknak és egyszerűsített megoldásnak tartanunk. Előzményként, illetve egy korábbi időtől létező stílusréteg folyamatos képviselőjének is tekinthetjük ezeket. A továbbkutatás remélhetően feltárja, hogy az a gazdag díszítés, amit a nagyalakú mestermunkákon látunk, nem egyedüli és elengedhetetlen jellemzője a debreceni festett hártyakötéseknek, hanem egyidejűleg egyszerűbben tagolt és kevésbé díszes hártyakötéseket is készítettek a helyi mesterek is, meg az ország harminc városában Debrecen számára dolgozó bibliopola hálózat tagjai, általában megrendelésre. 3 Levélmintás kötéstáblák E kötések kézműiparos eredetét különösen és ismételten hangsúlyoznunk illik. Egy mester nem csak egyfajta kötéstípusra vagy díszítéstípusra szakosodott, hisz nem futószalagon dolgozott. Az 1806-ban szerkesztett debreceni énekes-köny 1808-ban készült első lenyomatából ötezer példányt a dunántúli illetve a tiszáninneni egyházkerületnek kellett kötve eljuttatnia a nyomdásznak, aki 200-300 példányt bízott egy egy könyvkötőre, és természetesen ők sem minden példányt kötöttek egyformán. 7 Általában is parasztkötéstől francia kötésen át a míves kapcsos kötésekig különféle megoldásokat választottak a megrendelők. Akit pedig a hártyakötés mestereként befogadtak a céhbe, annak aligha lehetett gondja az egyszerűbb technikákkal.
