Krankovics Ilona szerk.: Debreceni festett pergamenkötések (Debrecen, 2002)

Fekete Csaba: A debreceni hártyakötés határkérdései

kötészet, és a megmaradt későbbi példákból bőven van módunk hasonlóságok gyűjtésére, amelyek szemléltetik, hogy a 19. század elején jórészt ugyanazon a módon alkalmazták a díszítést, mint a 18. század közepén. Van-e ellenbizonyítékunk arra, hogy a 18. század első felében teljesen másként kötöttek, mint a 17. század közepetáján? Vagy elmondhatjuk-e lelkiismereti aggályok nélkül, hogy 1704-ben még a későbbi debreceni kötésnek híre hamva sem volt, csak akkor kezdett kifejlődni, mikor látták, hogy a kassai céh milyen kötésben produkálta (engedte át) a privilégiumot? 1704-ben is megtaláljuk a hullámvonalban ívelt leveles ágat. Egyes nagyszombati kötéseken is fölbukkan, és nem csak debreceni kötéseken látunk egyre hullámzóbban megívelt leveles ágat főleg gránátalma, máskor tulipán, szekfű vagy bimbó végződéssel. Ismeretes a szakirodalomban régóta (amióta egyáltalán foglalkoztak a debreceni hártyakötéssel) egy 1718-ból való naptár, a jellegzetes olasz korsóból haránt kinövő leveles ággal és virággal.

5 Naptárat általában nem későbbi használatra kötnek be, és nem is jónéhány évvel később. Van azonban korábbi dokumentuma is a stílusnak, nem beszélve távolabbi előzményekről. A későbbi, nagyobb tömegben ránk maradott példáktól ugyan némileg eltér szerkezetében de szintén Debrecenhez, közvetlenül a nyomdához kötődik, egy haránt albumalakú kötés, amelyet más stílusba aligha sorolhatnánk, vagy egy eddig fel sem térképezett stílus hírmondójának. Kétségtelenül 17. századi, azaz az önállósult debreceni céh priviliegiumának bekötése előtti időből való. Azért 17. századi, mert a hazai nyomdatörténet számára igen értékes és egyedülálló, keltezett dokumentumot tartalmaz. Nyomdászalbumot. Miskolczi Csulyak Ferenc nyomdászlegényként lerajzolta a Kolozsvár és Debrecen nyomdájában szokásos betűszekrény beosztását, a casták rendjét 1697-ben.

6 A szalagfonattal tagolt mezőbeosztás ezen a kötésen is megvan, de maga a szalagfonat nem világos, hanem fekete. Ez is fölbukkan később, többek között éppen egy debreceni céhkönyv bőrkötésén. A17 század végén nem végtelen mintára alapozott, hanem a téglaalakú tábla formájához igazodó centrális szerkezetű az album díszítése. A táblán látható bélyegzők változatai általában szerte használatosak, és ha már volna részletes leltárunk, hogy milyen helyi ötvössel készíttetett, vagy milyen külföldről hozott szerszámokkal dolgoztak egyes mesterek vagy műhelyek, akkor pontosabb és kevésbé merész következtetésre bátorodhatnánk. A tábla szerkezete szempontjából egyrészt a keleti művészetben szerte fölbukkanó hexagonális végtelen háló az alapelosztás. Nyújtott méhsejtes mezők. Ezt a szerkezetet azonban egyrészt a keretezéssel is kombinálják a fóliánsok díszítésében, amelynek sarkában tipikus a szívmo5 Végh Gyula akvarelljein is megvan, a Kner féle különlenyomatban található legjobb reprodukciója. - Emlékezetem szerint hasonló és egyazon időből való egy másik naptárka, amelyet a Széchenyi könyvtár őriz. Még abból az időből ismerem meg ezt kis formátumú kötetet, amikor a Széchenyi Könyvtár székhelye nem a várban volt. Úgy mutatták a kollégák, friss vásárlásként, még akkor nem is került be az állományba. Most nem volt rá módom, hogy utánakutassak, s a helyszínen tanulmányozzam e két naptárt. Mindkettő a 18. század első negyedéből való, megelőzi a század derekán készült mesterremekeket. 6 Vö. CSŰRÖS FERENC: A debreceni városi nyomda története. 1561-1911. Debrecen, 1911. A kötet azután kikerült a könyvtárból ismeretlen úton, ma már nincs meg első lapja, ahol a tulajdonos bejegyzése volt, és Nógrádverőcéről vásárolta meg az MTA könyvtára. Ezzel a lelőhellyel közli részleteit BENDA KÁLMÁN-IRINYI KÁROLY: A négyszázéves debreceni nyomda. Bp. 1961. - Csapodi Csaba érdeme, hogy a kötet eredeti lelőhelyét felderítette, és készséggel hozzájárult, hogy a jogos tulajdonoshoz visszajusson; egy aktulis számla kielégítése árán magam hozhattam vissza Debrecenbe.