Krankovics Ilona szerk.: Debreceni festett pergamenkötések (Debrecen, 2002)
Fekete Csaba: A debreceni hártyakötés határkérdései
Döbbenten álltam, mikor Kőszegen járva vagy tizenöt esztendeje először a Jurisich Múzeumba is betérhettem rövid időre, s ott mindjárt jellegzetes debreceni kötésekre, nem hártya, hanem bőrkötésekre leltem. Helyben semmi felvilágosítást nem kaphattam. Utánaolvasva tudtam meg azt, hogy észrevételemnek reális alapja van. A vándorlegények ottani munkáiból láttam. Bizonnyal többen is voltak, akik Debrecenből Németországba igyekeztek, csak nem mindegyikükről jegyezték fel, hogy honnan érkezett, illetve nem derül ki a nevéből a debrecenisége. Meggondolkodtató végletet, a seligenstadti in folio és in quarto kötetek mellett egy másik lehetséges kapcsolat. Ezt egy apró kötet alapján említem meg. A Jeruzsálemi Héber Egyetem és Nemzeti könyvtár állományából kiadott négy kisalakú Haggada 4 közül az egyik 1719-ben készült Morvaországban, és kötésének motívumai éppúgy érintettek első pillanatban, mint amikor Kőszegen a Jurisich Múzeum kiállításán debreceni mesterek kötését pillantottam meg. Nem kockáztatom meg a kérdés eldöntését, hogy lehetséges-e magyar mesterlegény munkájára gondolnunk, vagy azt vélhetjük inkább, hogy Morvából vándorolt egy legény aki Debrecenbe is elment tanulni; vagy a szerszámok vándorútjának és egyes vándormotívumok azonosságának tulajdonítsuk a hasonlóságot? Mindezek alapján nem a csupán a könyvművészet európaisága jegyében és nem csak úgy általában mondhatjuk el, hogy a hazai könyvkötő művészetnek ez a debreceni ága átívelt a földrajzi határokon, hanem valóban jogos feltételezés, hogy a történelmi Magyarország határain túl is kell még lappangania jónéhány ismeretlen adaléknak, amely a debreceni kötés jellegzetességének feltárásában segítség; egyes műhelyek és egyéniségek meg stílusárnyalatok elkülönítését megalapozza a lehetséges kapcsolatok, főként a vándorlás szerepének elemzését, és akkor a majdani részletes korszakolás, valamint egyes stílusrétegek és korjellemzők pontos elkülönítése is elképzelhető. 2 Időbeli határok Feszegetnünk kell azonban a földrajzi határok után a stílus és technika mettől meddig kérdését is a szokásos időbeli lehatárolások miatt. Jóllehet a legelső Debrecenre datálható példánynak az 1704-es kassai privilégium kiadását tekinthetjük, amelyet el is lehet vitatni a mezők később nem szokásos beosztása alapján (ez vajon többet jelent, mint azt, hogy nincs később ugyanolyan példánk), ennek a véleménynek azonban feltételei és következményei vannak. Az egymást metsző négyszögekre és közbeiktatott körökre alapozott táblaszerkesztésből arra is következtethetünk, hogy a kötésstílus kassai. De ha valóban kassai, akkor a kassai kötés sajátosságait, és a bizonyítékait a jövőben prezentálnunk kell. Ha nem így közelítjük meg a kérdést, akkor ellenben azt kell feltételeznünk, hogy 1704 táján már javában művelték ezt a technikát, hisz a könyvkötő céhbeliek a nyomdától Kassán is csak 1699-től váltak el. Minden nyomda mellett működött addig is 4 Four Haggadot from the Tresaures of the Jewish National and University Library in Jerusalem. Facsimile edition. Tel Aviv, [circa 1985], W. Turnowsky Ltd. - A
