Krankovics Ilona szerk.: Debreceni festett pergamenkötések (Debrecen, 2002)
Fekete Csaba: A debreceni hártyakötés határkérdései
néhány kötése alapján) stílusára és munkásságára ezekből a véletlenszerűen megmaradt darabokból kell következtetnünk, és a hazai (vagy éppen a debreceni) könyvkötés történetének még eléggé fel nem tárt és összetett folyamatát megrajzolnunk. Az alábbi megjegyzések kivétel nélkül a konferencia idején kiállításon megtekinthető kötésekhez kapcsolódnak. 1 Földrajzi határok A debreceni hártyakötéseknek nem csak az időbeli határaival kell kritikusan szembesülnünk. Szemléltesse ezt a Darmstadt könyvtárában őrzött három volt bencés kézirat, amelyekről egy 1921-ben megjelent reprezentatív kiadványban a könyvtár akkori igazgatója azt megokolt következtetést állítja, hogy 1736 után készültek Seligenstadt városában vagy kolostorában. 2 Az ottani bencés apátság megszűntével a 19. század elején a Landesbibliothek állományába jutottak a kolostor könyvtárának kötetei, közöttük ez a három hártyakötés. Különösen a színes ábra szemléletes. Felesleges bizonygatnunk, hogy egy 17. századi kéziratot nem küldtek el Debrecenbe köttetésre. Nincs értelme vélnünk azt sem, hogy Seligenstadtból küldtek egy német mestert, hogy tanítsa a debrecenieket a könyvkötés ékes mesterségének fortélyaira. Az egyik kötésen a tükör középpontjában a köldökveret helyén azonban a korabeli debreceni énekeskönyveken általánosan használatos zászlós bárányt látjuk. A mesterremekekhez hasonló megoldás, meg ez a debreceni motívum (noha az Agnus Dei szerte fölbukkan Európában) úgy módosíthatja elképzelésünket, hogy a két másik elgondolást tartsunk lehetőnek. Német könyvkötő bármikor járhatott Debrecenben, aki a stílust átvette. Takács Béla közöl ilyen adatokat. 3 Német mintára is készülhettek helyben kötések (néhány német család is élt Debrecenben már a 18. században, ezt utcanév, a Német utca is mutatta), német szerszámokat is utánozhattak debreceni ötvösök. A másik lehetőség, az, amely máig csak részletekben van feltárva, hogy németországi vándorúton járó, vagy ott letelepedett debreceni mesterlegény is készíthette a kötéseket. Egy tucat mesterlegény neve ismeretes, akik Sopronban és Kőszegen dolgoztak az ottani céhnél, mielőtt tovább indultak németországi vándorlásra a 18. század folyamán. A szakirodalom nem sokat elemezte még a mesterlegények fennmaradt vándorkönyveit, hogy térképen szemléltessük, merre jártak és meddig jutottak el. 2 Bucheinbände aus dem XIV-XIX. Jahrhundert in der Landesbibliothek zu Darmstadt. 162 Abbildungen auf 100 Tafeln und zwei Abbildungen im Text. Ausgevählt und beschrieben von Adolf Schmidt. Leipzig, M.DCCCC.XXI, K. W. Hiersemann. - A keltezést egy kézirat másolásának ideje alapján dönthetjük el: Canones Aurelii Augustinij juxta triplicem, quam edidit Regulám. ... Descripti a F. Leonardo Moeren Ord. S.B. Monasterij Seeligenstadiensis Professo. Finit hoc scriptum festő Marci 1736.2° - A másik két kötet: Aula Ecclesiastica de beneficiis ecclesiasticis, ... Auetore F. Romano Hay. Francofurti, inveniuntur apud Joannem Pressium. Anno M.DC.XLVIII. 4° és Defensio Imperialis, liberae et exemptae abbatiae Sanctisssimi Salvatoris Ord. S. Benmedicti Sacri Romani Imperij Princiatus Pruniensis Contra Archi:Episcopatum et Capitulum Metropolitanum Trevirense... Studio et laboré Cosmae Knauff eiusdem Abbatiae Prioris. Anno M.DCC.XVI. 2° 3 A debreceni könyvkötőművészet. Debrecen, 1980.
