Krankovics Ilona szerk.: Debreceni festett pergamenkötések (Debrecen, 2002)
Beöthyné Kozocsa Ildikó: A debreceni festett pergamen típusú könyvkötések kötéstechnikai sajátosságai
találkozunk hangsúlyozottabb bordákkal, hiszen a pergamen rugalmatlanabb a bőrnél, ezért igen nehéz a bordákon valamennyire is kidolgozni. Egyes kötéseken festéssel és aranyozással jelzik a bordák helyét a pergamenen. így az RK26. jelzetű 7 igen szép debreceni kötésen (3. kép). A spárgabordák végeit lekasírozzák a táblák belső felületére. A pergamenszalagok gerincen túlnyúló végeit hosszában elvágják, a keskenyebb szalagot kibújtatják a nyíláson, majd vissza a tábla belső felére, és a tükör alatt leragasztják. így azok a kötés külső nyílásában láthatóak. így járnak el az oromszegők végeivel is, ha azok pergamenszalagból készültek (4. kép). Az oromszegők a XVII-XVIII. századtól egyre inkább díszítő szerepet játszanak és már nem a fűzés megerősítésére szolgálnak. Ezért az oromszegő alapját képező pergamenszalagot vagy spárgát nem az ívekkel együtt varrják fel, hanem a fűzés után ragasztják vagy öltik a gerinchez. Az Országos Széchényi Könyvtár kötetein kétféle típust lehet megkülönböztetni. 1. Pergamenszalag az alap, ezt borítják egy vászoncsíkkal, majd a gerincre ragasztják. A pergamen végeit áthúzzák a nyíláson. Előfordul, hogy a pergamencsíkot csak a vászon mögé fogják, és a végeket átbújtatják a nyíláson. 2. Vászoncsíkot ragasztanak a gerincre fejnél-lábnál, erre varrják kétszínű pamut vagy selyemszállal, két tűvel az oromszegő díszítést. Fémszállal való díszítővarrás is előfordul a kötéseken, mint pl. az RK5. jelzetűn 8 . 5. kép. Valószínűleg ezüsttel bevont szállal készült az oromszegő, az ezüst később megfeketedett. A metszések kivétel nélkül aranyozottak a vizsgált kötéseken, jellegzetes módon poncoltak, a könyvtest sarkainál és az oromszegők előtt (ld. az RK5. kötésen, az 5. képen). Ugyanilyen metszéseket láthatók az Iparművészeti Múzeum kötésein is. Előfordul, hogy a metszést festéssel is díszítették, illetve az elülső metszésre feliratot is elhelyeztek. Ilyen az RK4. jelzetű könyv metszése 9 (6. kép). A könyvtestet jellemzően pergamennel bontották (ld. az RK26. kötést, 3. kép), de olykor az egészbőr kötéseket is a pergamenkötéseknél használt hasonló motívumokkal festették és aranyozták. Harmadik típusként említhetjük a barna bőrre fedőfestékkel fehér színűre alapozott betétet, amelyre lazúrosán festették a motívumokat (7. kép). Ez a világos alap néha megtévesztőén hasonlít a pergamenhez. Az ilyen köteteken anyagvizsgálatokkal kellene azonosítani a használt festéket. Csatok és veretek a tanulmányozott könyveken csak a fatáblás köteteken vannak. Ilyen a metszéseknél bemutatott RK4. könyv (6. kép). A8. képen ennek a csatnak felnagyított rajza látható. Az RK65. jelzetű pergamen bontású német imakönyv 10 csatján harsonát fújó angyal látható. Ez valószínűleg német kötés (9. kép). Érdekes, hogy az Iparművészeti Múzeum egyik 1744-ben Leipzigben megjelent debreceni motívumokkal festett pergamenkötésén ugyanilyen öntött rézcsat látható. A pergamenkötések károsodásai két fő okra vezethetők vissza: a készítési technika hibáira és a helytelen tárolási körülményekre. A kötések leggyakrabban előforduló hibája a táblák és a 7 RK26. Szent Dávid Királynak és Prófétának száz ötven 'Soltári... Ford. Szenczi Molnár Albert. Debrecen 1766. 8 RK5. Biblia, Basel, 1751." 9 RK4. Biblia, Basel, 1751. 10 RK65. Geistreiche Wasser-Quelle. Stettin, 1707.
