Balogh István: Ecsedi István élete és munkássága (Folklór és etnográfia 20. Debrecen, 1985)

Az igazgatói székben

A paraszti gazdálkodás és háztartás elsősorban az önellátásra épült, nemcsak a gazdag, de a szegény ember is igyekezett anynyit keresni, amennyi a télirevalót fedezze. Hozzájárul az élelmezés és a táplálkozás romlásához a szociális helyzet romlása és a gazdaságpolitika, amely az olcsó áron összevásárolt búzát takarmánynak eteti fel, ahelyett, hogy okos elosztással a dolgozó népnek juttatná. Végül, de nem utolsó sorban a pariarchális munkaviszony felbomlása, a bentkosztolás megszűnése. „Ma a napszámos szívesebben szegődik a maga kenyerén, mint a gazda kenyerén . . . Ma már bentkosztos napszámos is alig van, a bentkosztos cselédek száma is egyre fogy".

150 Sajnos, akármilyen gazdag anyagot tartalmaz ez a monográfia (az ételek elkészítésmódja leírásától, a konyhaeszközök részletes felsorolásáig) a rendszeresség nem erénye, a közölt leírások szétfeszítik és formátlanná teszik a mű kereteit. Szakszerű néprajzi leírások váltakoznak benne színes rajzokkal (szüret, disznótor, kenyérsütés). Pedig ennek az adatgyűjtésére fordította a legfőbb energiát. Adatközlők tucatjai, Tiszántúl minden részéből jöttek segítségére ételreceptjeikkel. A tanítóképző pályázói is százával küldték be az ételfajtákat és elkészítésük leírását. De legtöbbet a saját maga emlékeiből és — míg élt — édesanyja elmondásából merített. Leírásának központjában a debreceni paraszt-civis életforma által kialakított élet- és étkezési rend áll. A tanyás gazdálkodás következménye szerint a gazda a külső munkák végzője, aki hétköznapjait a tanyán a cselédeivel együtt dolgozva és velük közös asztalnál étkezve tölti. Az ételek egy része, a hétköznapi étkezés is ehhez igazodik. A gazdálkodás központja a városi ház, amelynek vezetése a civisasszony mindennapi gondja. Ezt látta otthon és ez a műve egy már letűnőben levő életforma egyik szeletének nem mindennapi íráskészséggel való megörökítése. Akkor kevéssé fi150. Id. mű. 152—153.