Balogh István: Ecsedi István élete és munkássága (Folklór és etnográfia 20. Debrecen, 1985)
Származása, iskolai évei
a 20-as, 30-as években viselt dolgairól a kortárs emlékezők inkább csak a különcködéseit említik. Fia születése táján már jómódú gazda, tanyája volt az Elepen, a Hortobágy szélén, mintegy 65 hold földdel; kaszálója a Nagycserén, házután való földje az Ondódon és szőlője a város alatti Köntöskertben. 12 Jellegzetes civisgazdálkodás ez, a századfordulón extenzív kukorica-búza vetésváltással. A hortobágyi legelő és az erdei kaszáló lehetővé tette a századok óta folytatott extenzív, rideg állattartást. A gazdálkodás központja a városi ház, ahonnan egy-két fejőstehén jár ki naponta a városszéli csordalegelőre. A gazda vasárnap este kiviszi a kapásokat, kaszásokat vagy aratókat a tanyára, félhétre való főtt étellel (savanyú, füstölthúsos levesek) és száraz tésztával, hét közepén újra hazajön újabb főtt ételért. Szombaton délben a munkát befejezik, a napszámosok is hazajönnek a városba. Vasárnap délelőtt templomozás, utána a templom előtti téren, a köpködőn, a déli harangszóig eszmecsere, napszámosfogadás. A déli harangszó után ebéd, ebéd után készülődés újból a tanyára. A kortársak emlékezete szerint, az idősebb Ecsedi István élete végéig ragaszkodott ehhez a gazdálkodási módhoz. Az elepi és kaszálóbeli tanyáján volt két-három komenciós cselédje, ezek ellátták a kisebb munkákat, télen teleltették a 25—30 darab marhát, amely hol a tanyán, hol a kaszálóban tartózkodott, ahol éppen a takarmányt etették velük. A cserei kaszálóbeli teleltető állást fényképen Ecsedi István örökítette meg 1912ben. 13 Anyja — a fia emlékezetében — a dolgos és gondos civisaszszony mintájaként maradt meg. Betegsége, majd 1933-ban bekövetkezett halála fiát mélyen megrendítette, s különösen élete utolsó éveiben gyakran említette. Utolsó művében is anyját örökítette meg, a debreceni igazi háziasszony és anyja mintájaként. 12. Hajdú-Bihar megyei Levéltár (HBMLT) Debrecen sz. kir. város belsőségeinek házjegyzéke. Db. 1910. (Mester u. 23.). 13. Közölte Balogh István 1938. 20.
