Balogh István: Ecsedi István élete és munkássága (Folklór és etnográfia 20. Debrecen, 1985)
Származása, iskolai évei
„A régi debreceni civis asszonyok, nemzetes asszonyok, vagy a nagygazda „basák" feleségei elsők voltak a munkában. Reggel jókor kelni, megfejni a teheneket, enni adni a malacoknak, aprómarhának, ez volt az első dolga, keltek a gyermekek, megmosdatni őket, reggelit adni a családnak, fő gondja volt. Aztán jött a napi munka, sütés-főzés, mosás, tésztacsinálás. Rostálta a tésztának, kalácsnak való életet. Közben az ebéd- és vacsorafőzés gondja. Estével enni adni a jószágnak, megfejni a tehenet, lefektetni a családot. Ő maga még fennmaradt, a napi munkát befejezni. Egyszerűségében is rend, tisztaság jellemzi magát és a családját." 1 ' 1 Gyakran elmondotta később — külföldi barátainak is emlegette —, hogy az apja, mint elsőszülött fiát — gazdálkodónak akarta nevelni, sohasem helyeselte, hogy a fiából „dologtalan úr" lett, s haláláig megvetéssel emlegette a „tanár urat". Valójában mindenfajta paraszti munkára befogta, még gimnazista korában is. Említi is Ecsedi István a debreceni lófogatokról írott első néprajzi tanulmányában, hogy a lovak befogását kora gyermekségétől meg kellett tanulnia. Még három testvére volt — két fiú és egy lány — ezek közül a legfiatalabb öccse jogot végzett, csak nagyobbik öccse maradt meg apja mellett gazdálkodónak, a húga nem ment férjhez. Az apja életmódja mellett a háztartás és a család rendbentartásának minden gondja az anyja vállára nehezedett. Nyilván neki volt főrésze abban is, hogy legidősebb fiát a negyedik elemi osztály elvégzése után beíratták a debreceni református kollégium főgimnáziumába. Rendhagyó eset volt ez a családban, éppen úgy, mint általában a parasztcivisek körében. Osztálytársai között — az első osztályban 73-an voltak — rajta kívül még nyolc olyan, akinek akinek az apja kisbirtokos volt, de nyolc éven át ebben az évfolyamban egyetlen civisgyermek sem akadt. A lemorzsolódás amúgy is nagy volt. Mire a nyolcadik osztályba — a két alsó osztály összevonása 14. Munkáiban elszórtan számos olyan utalást találunk, amelyeknek mintáját az otthon tapasztaltakból merítette. (Pl. disznótor és kenyérsütés) Ecsedi, 1925. 114—132. és Ecsedi 1935. 153—154.
