Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

Debreceni fogadtatása és kapcsolatai (1938-1944)

Nyáron a debreceni Nyári Egyetem vezetősége felkérte Németh Lászlót, hogy vegyen részt a Csokonai-díj odaítélő bizottságban. Mint ismeretes, a bizottság a díjra Szabó Lőrincet tartotta érdemesnek.

59 Gulyás Pál temetése A német megszállás életveszélyt rejtett Németh László számára is. 1944. május 13-án meghalt Gulyás Pál. Németh nem tudott jelen lenni a temetésen, búcsúbeszédét felesége vitte Debrecenbe, a sírnál Szabó Árpád professzor olvasta fel. A beszéd megjelent a Debrecen c. lapban.

60 Ez a szomorú baráü kötelességteljesítés volt egyúttal a záró pecsétje debreceni kötődése első korszakának. Több volt ez a kötődés alkalmi kiruccanásoknál, baráü eszmecseréknél, köznapi élményszerzésnél. Jelentette a világnézet, a gondolkodás azonosságból fakadó erőforrást, a küldetéstudat megerősítését, a bíztató várakozást, ugyanakkor a kontrollt. Kérdés persze, hogy a kontroll mennyire volt útbaigazító, hasznosítható? A dokumentumok fényében úgy látjuk, a debreceni írók kritikáiból elsősorban a bátorító rajongás áradt! O maga így értékelte a város szellemi tényezői által nyújtott baráü hátteret: „Engem már tt\ éve Debrecen félt, bírál és cenzúráz — néha igazságtalanul, de egészében hasznomra. Bizpnjára sok pesti karrier másképpen alakul, ha azt érezheti, hogy vannak, akik lentről a 'lényeget nézik'. Annak is csak örülni lehet, hogy a szellem új vívmányai eztán a legszegényebb és legárvább réteg: a törzsmagyarság előmenetelét szolgálják. ' 5y Bakó Endre: Szabó Lőrinc Csokonai-díja. Napjaink, 1983/4. 30-31 611 Búcsú Gulyás Páltól. Db. 1994. május 18. 4 60 Magyar vidék. In.: Monostori Imre szerk.: Művelődéspolitikai írások. Bp. 1996. 102