Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

Debreceni fogadtatása és kapcsolatai (1938-1944)

Cs. Szabó László mítoszinak ábrázolta Németh és Debrecen viszonyát: „Debrecen befogadta az e/keseredett, lábadó, szektás és nazarénus magyarokat, pogány múltunk első irodalmi ellen-forradalmárait. A dunántúli Kodolányi János és Németh László a szelíd Szombathely s a két magyarság kozj mértékkel egyezkedő Pécs helyett itt talált igazán kibékítő hazára. Itt találkoztak Petőfi utódai a Nemzeti Múzeum lépcsőjén Táncsics népével, a hajdú Veres Péterrel s a nagykun Sinkával. A lelkek egessége megerősítette Kodolányit, s kiegyenesítette Németh Lász/ót. Ma már fővárosi folyóirataik s fiatal rajongóik is kiköltó'z; lek ebbe a jelképes Tiszántúlba. Mert a valódi Tiszántúlfelett eg idő óta van eg lebegő, jelképes Tiszántúl is, ahol a hajdú-kuruc függetlenségi és Önkormányzati szellem egyesül az önálló lábra állított keleti magyarsággal vagy mélymagyarsággal. A szó Németh Lász/óé, de népi íróink legjava szívvel-lélekkel vállalta.' Németh ugyan, ismerve Cs. Szabó vízióját, fantomizálásnak, torzképnek nevezte, (Fantomok ellen) de ha a gondolatmenet romantikus túlzásait leszámítjuk, a jelképek mögül előtűnik a valóság. 61 Cs. Szabó László: Márciusi szél. Magyar Csillag, 1942. 1. 129-136