Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)
A debreceni katedra
akarta kockára tenni rendes tanári kinevezését, — amelynek éppen várományosa volt - az anyagi előnyök miatt sem. De nincs kizárva Barta János feltételezése sem, hogy „felülről" állították le, ha nem is Szekfű Gyula, ahogy Németh László tudni vélte, de valaki más felrendelte a minisztériumba „ad audiendum verbum." Közben a pályázat szövege megjelent, határideje 1942. november 25-e volt. November 19-én Gulyás Kondorral együtt meglátogatta Németh Lászlót Budapesten, a vizit fő oka az egyetemi katedrára való nyomatékos kapacitálás lehetett, talán éppen ekkor vették rá végképp, hogy adja be pályázatát. Elképzelhető, miként Barta János tanulmányában olvassuk, hogy az író könyveit, mint a pályázathoz szükséges mellékleteket, a debreceniek szedték össze az egyetem szemináriumi könyvtárából, de magát a kérvényt Németh Lászlónak kellett fogalmaznia. Másra át nem ruházható kötelessége volt továbbá beszereznie árja származásának igazolását, amit a pályázat IV. pontja megkövetelt. Hogy ehhez mennyi időre volt szüksége, nem tudjuk, pedig a terminusok ismerete pontosabban mutatná, hogy Németh mennyire tartotta fontosnak a pályázatot, menynyi időt és energiát szánt az adminisztratív előkészületekre, s mekkora súlyt nyomott a latban a baráti kapacitálás. 1942. december 11-én Németh arról értesítette Gulyást: „Ide is eljutott a híre, hogy a debreceni diákok 'tüntettek' mellettem. Nem tudom, mit vívnak ki maguknak? Mi olyasformán vagyunk ezj^el a katedrával, hogy egyikünk (képzeld el, én) azt mondja: mindenhogyan jó; másikunk (Ella): minden hogyan rossz Se költözni nem akar, sem megbukni. " A procedúra A kar december 1 T-i V. rendes ülésén a dékán tájékoztatta a tanácsot, hogy a magyar irodalomtörténeti tanszékre beérkezett pályázati kérvények tárgyalása még nem történt meg, ezért a második félévben ismét helyettesnek kell megtartania az irodalomtörténeti előadásokat. Pap Károly ekkor köszönő szavak kíséretében elhárította az újabb felkérést. A bejelentést a kar sajnálattal tudomásul vette, és Hankiss Jánost bízta meg az órák ellátásával. A debreceni Némethbarátok időközben azon háborogtak, hogy Juhász Géza is megpályázta az egyetemi katedrát, amit ők barátságtalan lépésnek vettek. Németh Lászlónak csillapítania kellett Gulyás megbotránkozását. „Nagyon sajnálom, hogy Gézával összekaptatok az én katedrám miatt. Ha tudom, hogy ilyesmi lesz belőle, dehogy adom be a pályázatomat. Most már csak az a biztos előérzet vigasztal, hogy úgysem lesz belőle semmi. Titeket azonban, s különösen Kondort, nyomatékosan kérem, ne korteskedjetek mellettem. Tirultam a szégyentől, hogy az egyetemi ifjúsággal tüntetést rendeztettek. Az egyetemi ifiú s ágnak egész 7 Németh László és Juhász Géza levelet is váltott az ügyben. Németh László két levelét a fejezet végén közöljük.
