Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

Debreceni fogadtatása és kapcsolatai (1938-1944)

Az elnöklő Hankiss János, (később az elnöki tisztet Móricz Zsigmondnak adta át) elmondta, hogy a Nyári Egyetemet, megváltozott feladatköre miatt, szeretnék kapcsolatba hozni a vezető magyar írókkal. Ezt a célt szolgálja a meghirdetett műsoros est. Az összejövetel célja ezen túl a fesztelen eszmecsere. Az első megtárgyalt kérdés: mit tehetnek az írók, az irodalmi társaságok, a folyóiratok, a kiadók a magyar irodalmi művek szélesebb körben való terjesztése érdekében. Másodiknak Kiss Árpád javaslatot terjesztett elő az irodalmi társaságoknak a cselekvő munkába való erőtelHankiss János 1940 körül jesebb bekapcsolása érdekében, különös tekintettel a vidék irodalmi értékeinek felkarolására. A jegyzőkönyv ekképpen örökítette meg Németh László hozzászólását: „,. .az irodalmi társaságoknak fontos hivatása lenne olvasók nevelése az írók számára. Egy-egy ilyen írói értekezlettel párhuzamosan meg lehetne rendezni az irodalmi társaságok szellemi olimpiászát, olyan irodalmi esteket, amelyeken díjaznák a legszebb eredményeket elért irodalmi társaságot". Kiss Árpád javasolta, hogy

7 a kétnapos találkozásokat tegyék rendszeressé, s nevezzék Csokonai-napoknak, egyben a rendezvény 500 pengős megtakarítását felajánlotta jutalmazásra, kérve a jelenlevők javaslatát, hogy a jutalomdíjat milyen műnek ítéljék oda. Több hozzászólás után Móricz Zsigmond elnök bejelentette, hogy a díjat a következő évi találkozón lehetőleg egy fiatal magyar írónak ítélik oda, akinek bármely műfajba tartozó munkája Debrecenből, a Tiszántúlról, vagy a régióból meríti tárgyát. A jelenlévők a döntőbizottság tagjaiul Móricz Zsigmondot, Németh Lászlót és Szabó Lőrincet kérték fel.

45 Ismeretes, hogy 1938-ban megbomlott az Ady Társaság egysége, a zsidó származású írók és a velük rokonszenvezők, élükön Kardos Lászlóval, kiléptek vagy szüneteltették tagságukat. Mégis, a német megszállásig — a háború alatt is - viszonylag élénk irodalmi élet volt Debrecenben, ami nem kis mértékben Németh Lászlónak volt köszönhető. Az ő valóságos vagy szellemi jelenléte nagyobb léptékű kezdeményezésekre bátorította a debreceni írókat. Juhász Géza baráti kérésére például szakértőként szerepelt egy irodalmi perben. Az történt, hogy Juhász Géza a Tiszántúlnak cikket írt Magyar könyvnap 1942 címen, amelyben felemelte szavát a könyvpiacot elborító ponyvairodalom ellen. A cikk így fejeződik be: „Milyen szép v

°l

na

> ha az irodalmi mérget is látható jelzéssel látnák el, s Földi Mihály transzcendens remekei, Harsányi Zsolt 'szigorú történeti hűségű feltámasztásai' (mint Tintérposztumusz kötetében olvassuk), ezzel a keresztkötéssel állhatnának a ki45 Az írói napok eredeti jegyzőkönyvének másolata. E dokumentumért köszönettel tartozom Gulyás Klára irodalomtörténésznek.