Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

Debreceni fogadtatása és kapcsolatai (1938-1944)

mi cikk néhány érdekes történelmi és irodalomtörténeti adalékát, továbbá az anekdotának, mint műfajképző szerkezeti modellnek a védelmét, az író elmerült a „híg magyarság" mítoszában, néhány szélsőségesen szubjektív állítástól sem tartózkodva. Például: )t

A három utolsó s%á%ad három legnagyobb hatást tett magyarja: Rákóczi Ferenc, a% önvallomások nemes vívódója, Kossuth, a nagy színész nem^ets^uggeràtor, s Szabó Dezső, a győztes kveruláns... " Ezzel szállt szembe a vitázó, aki így fejezte be hozzászólását: „Kölcsey üzenete, a szent négy szv egy évszázada él és hat, Németh Fásuló üzenetének, a botorul egymáshozfüggesztett névháromságnak eg évig sem szabad élnie és hatnia. ' 0 A Tiszántúl Németh Lászlóért Minthogy a zsidótörvények értelmében előbb a Debreceni Független Újság, majd rövidesen annak utódja, a Tiszántúli Független Újság is megszűnt, 1941. február 4én egy református szellemű napilapot indítottak Debrecenben, Tiszántúl néven. A lapnak meghatározó munkatársa lett Juhász Géza és Gulyás Pál. Az újság 1942. január 3-ától A népi Magyarország független napilapja jelzéssel továbbra is a Debreceni Református Lapkiadó Társaság Kft. kiadásában jelent meg, s felelős szerkesztőként és kiadóként változatlanul Kovács József jegyezte, de valójában Simándy Pál (Gombos Ferenc) szerkesztette, szerkesztőbizottság támogatásával. Ennek tagja volt Juhász Géza, Kodolányi János, Németh László, Pálóczi Horváth Lajos, Szij Gábor, Veres Péter.

31 A lap 1942. július 31-én szűnt meg. Németh a megbízatásnak formálisan tudott eleget tenni, Kodolányi és Veres Péter fontos cikkeket írtak a lapba. Németh Lászlónak három írása jelent meg: Tábor vezérek nélkül, A jobbak egységéért, A forró középkor. Mindhárom valamelyik nagyobb munkájából kiragadott részlet. Annál többet foglalkozott vele az újság. Még arról is hírt adott, hogy 1942. január 17-én lesz a Cseresnyés, „amely tulajdonképpen testvére a Kisebbségben c. könyvének" (?!) bemutatója a Nemzeti Színházban.

32 Később magáról a bemutatóról két kritikát is közölt. ,^A Cseresnyés nem az az iskola s dráma, amelyet a kaptafa szerint lehetne bírálni. Annyira nem az hogy talán még a négy felvonásra tagoltság is ezf hangsúlyozz?- Az első felvonás ugyan tiszfa expozíciószerűen indul meg de már ott kirobban forró levegőjével a dráma, s ezúttal nem a szpkvcinydráma. Az író világosan megmutatja, hogy nem a külső körülmények alakító erejét akarja számba venni, s nem a vaksors, végzet mozgatja színművét, hanem az alakok benső törvényeinek engedelmeskednek, s ettől mozdul a dráma. (...) így válnak a szfnmű alakjai tulajdonképpen szimbólumokká. Ezfk az alakok nyilván nem beszélhetik a maguk nyelvét, mint egy naturalisztikus drámában. Tizeknek az író nyelvét kell beszélniük, az alkotta őket, s az ő mondanivalóiért vannak a színpadon. Aki előtt ez a nyelv a maga tömör vereté30 Németh László három nagy magyarja. Db. 1941. szept. 19. 3 31 Tiszántúl, 1942. január 3. 32 A Cseresnyés. Tiszántúl, 1942. dec. 16. 7