Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

Debreceni fogadtatása és kapcsolatai (1938-1944)

szeréről megállapította: „Alapjában egy témája van Némethiek: a különb emberség vágya, s a%ok a pokoli gyötrelmek, amelyek kó'zf ez a vágy célt ér vagy legalább is elhiteti magával, hogy ő kerekedett felül. Nemcsak tárgyban, módszerben is édestestvérek Németh regényei. Vormakísérlettel nem bajlódik. Elfogadja Móricz Zsigmond megoldását. 0 is egész mondanivalóját egy-egy főalakja lelkén vetíti át. Csak a% időkeretet tágítja ki. " Ez a megállapítás nem pontos, hiszen Móriczra nem jellemző az a „makacsul monoton részlet-telhetetlenség", amely Juhász szerint „halálra untatja, kimeríti a könnyű fajsúlyú olvasót, s fanyalgásra ingerli a kritikust", hiányolván az életszerűséget. O maga éppen ellenkezőleg vélekedett, lebírhatatlan életerőt és halhatatlan optimizmust, embermegvetés helyett emberszeretetet érzett kicsendüli Németh regényeiből, különösen az Emberi Színjátékból, amely „mély költemény: valóságos regény, sűrű élet, teljes világkép." A többi Németh-regény szerinte a „növő elvontság", a tanulmány jelleg jegyében született. Ennek ellenére arra a meggyőződésre jutott, hogy „ekkora megjelenítő erővel nálunk csak Móricz, rendelkezik, s a világirodalomban sem sok más." Az esszé befejező részében összehasonlította Tamási és Németh regényművészetét, mondván, „kettőjük rokonsága elvitathatatlan" azon a közös etikai alapon, hogy „borzalmas nehéz embernek lenni. De Tamási mosolygó Szent Ferenc-i lélek, hősei meg akarják váltani népüket. Németh zprd, mint Kálvin szirt lelke, alakjai külön-külön állnak szemközt a mindenséggel, szinte közösség-ellenesen. " Végső ítélete: „Kettő/ük közül Némethé a gazdagabb világ. " Az Emberi Színjátékot esszéjének írása közben újraolvasta, s azzal a meggyőződéssel tette le: „... Németh legméltóbb szépirodalmi alkotása. Egész, irodalmunkban nincs mű, amelyben ennyire egyenrangúan vegyülne a mély és a magas kultúra, a népi magyar és európai műveltség. " Az írás zárógondolata: a regény két tengerből szívja a vizet. ,^4-Z egyik tengert Szpntkuthy Praeje, a másikat Tamási regényei jelzik. Az Emberi Színjáték azt igazolja, hogy mindkettő egyazpn érvénnyel mienk." Juhász Géza itt meglepő esztétikai toleranciáról tett tanúbizonyságot, voltaképpen három különböző stílusirányzat iránt mutatkozott fogékonynak. Vita a Kisebbségben c. röpiratról Németh László mintha csak saját aforizmáját kívánta volna beteljesíteni, mely szerint vannak egyéniségek, akik éppen azért vészt hozók, mert tehetségesek; egy idő óta minden könyvével, főleg tanulmánykötetével, vitát provokált, megosztotta nemcsak az irodalmi-, de a tágabb szellemi-politikai közvéleményt is. Különösen heves csatározás bontakozott ki legújabb munkája, a Kisebbségben körül. A Kisebbségben c. röpirat önálló kiadásáról van szó (Tanú Könyvtár I. 1939.), amely nem tévesztendő össze a Kisebbségben c. tanulmánygyűjtemény 1942-es kiadásával!