Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

Író és város szövetsége 1931-1944

A Tanút a Válasz egzisztálása ellenére sem adta fel, további tervei voltak vele. Egyes debreceni fiatalok ezt nehezményezték, aminek hangot is adtak.

49 ,,A Válasz legfőbb erőssége, hogy van egy Németh Lászlója, de tragikuma, hogy nincs egy Osvát Ernője. (...) Kérdés, vajon nem maradék neHkü'libben fejezné-e ki a magyar élet igényeit a Válasz, ha Németh László beolvasztaná a Tanút a Válaszba? Mert e nélkül a beolvasz; tás nélkül az a látszat, mintha maga Németh nem becsülné eléggé a Válaszf egy legkorszerűbb magyar folyóirat szerepére. Vajon nem jobb lenne-é Németh Lászlónak a Válasz iránti szeretetből még ezzel a látszattal sem fórpíteni meg a Válasz melletti általános bizalmat?" Mire ez az írás napvilágot látott, Németh előtt is világossá vált, hogy a folyóirat a bizonytalan anyagi háttérrel, s a három pepecselő szerkesztővel nem lesz életképes. A megjelentetés erőltetett tempója, a részleteiben is kidolgozott koncepció hiánya, a szerkesztők elszigeteltsége, s mondjuk meg nyíltan: alkalmatlansága, kezdettől fogva a bizonytalanság légkörét vonta a Válasz köré. Nem csoda, hogy Németh, még alapításának évében, a harmadik-negyedik összevont szám után kivette Gulyás Pál és Fülep Lajos kezéből a szerkesztést, s Budapestre vitte a folyóiratot. O maga ezt így indokolta: „Sajnos, a Válasz mindjárt a legelején nehéz helyzetbe hozptt. A három szerkesztő közül egyik sem volt igaZán szerkesztőnek való. Fülep Lajos lent élt Baranyában, a melankólia szélén, szerkesztői munkát nem is igen vártunk tőle. Gulyás Tál kicsiny udvarának volt a költője s filozófusa; mint szerkesztő Debrecent még csak hajlandó volt ebbe az udvarba befogadni, de arra, hogy az egész ors

\dg°t körül ügnökösködje, nem volt való. Nekem sem volt erényem a felhajtás. " Gulyás továbbra is barátságáról biztosította Németh Lászlót, mégis részben e döntés, részben más kedvetlenítő momentumok hatására szatírát írt róla. Németh ugyan hozzájárult a vers megjelentetéséhez a Válaszban, de megsértődött. A barátság és ezzel a levelezés három évig szünetelt, s csak 1938-ban folytatódott. Németh azonban már sokkal mélyebb gyökereket eresztett a debreceni szellemi televénybe, semhogy a várossal való kontaktust egyedül Gulyás Pál jelentse számára. Az Ember és szerep c. pályatörténeti számvetését 1933 őszén kezdte publikálni a Kalangya c. jugoszláviai magyar folyóiratban. Öt idézve: „.. .ezeknek a folytatásoknak egyikében írtam le azt a hét-nyolc sort, amely miatt Hatvány Lajos és a két Ignotus a civilizált emberek társaságából mindörökre kiparancsoltak. '

Dl Németh egyik-másik megfogalmazása kétségtelenül alkalmat adhatott félreértésre. Hatvány, s a két Ignotus pedig eleve félre akarta érteni őket, sőt logikai bukfencekkel, szándékosan sajtóhibásan idézett torzításokkal olyan passzusokban is antiszemitizmust 49 Nagy Tibor: Az új Nyugat vagy több annál? Tiszántúli Figyelő, 1934/3. 5-6 5" Mi történt? Tanú, 1935/2 107 51 Egy különítményes vallomása. Tanú, 1934/9. 227