Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)
Szemelvények, dokumentumok
Anonym: Németh László 3 Senki sem irtózik nála jobban a szenzációtól, még sincs fiatal irodalmunkban egy sem, aki annyi váradan meglepetést szerzett volna, mint ő. Akik másfél évvel ezelőtt hallották az Ady Társaságban kridkusi pályájának történetét, még emlékezhetnek sorsa hirtelen fordulataira: hogy bukkan fel előzmény nélkül a Nyugat novella-pályázatán, hogy menekül vissza az érvényesülés elől lenézett folyóiratok kritikai hasábjaira, hogy írja bele magát s az egész korral szemben álló igényét pár év alatt az egész ország köztudatába, míg Baumgarten-díjjal tűntetik ki, hogyan mond le kritikusi függetlenségéért erről is, mint szakítja meg a kapcsolatot a múlt év őszén az összes folyóiratokkal, s mint tör elő önként vállalt remeteségéből a Tanúval, ezzel a vakmerő kockázatú kritikai szemlével, amelyet maga ad ki, s maga ír, elejétől végig, s hogyan kelt mindnyájunk boldog meglepetésére országos érdeklődést a legnagyobb színvonalú tanulmányokkal, a mai korban, mikor mindenki azt szajkózza, hogy nincs többé fogyasztója a komoly szellemi értéknek, fércmű, ponyva kell a közönségnek, szórakozni, nem gondolkozni akarnak az emberek. A Tanú megcáfolta a kultúra-ellenes kiadóknak ezt a hamis jelszavát, amellyel saját bűneiket akarták palástolni, visszaszerezte a véleménymondás szabadságát, s már eddig is a legkülönbözőbb tudományok gyökérproblémáival ismertette meg olvasóit, mert rendkívül termékenysége mellett még volt ideje több mint tíz európai nyelvet megtanulni, s egyetemes műveltséget szerezni, úgyhogy nincs ma nála hivatottabb elme Magyarországon századunk vezérjelenségeinek ismertetésére. De még nincs vége a meglepetéseknek ebben a lázasan tevékeny életben. A legkorábban jelentkező Németh László, a novellaíró, az alkotóművész az eszmék éveiben sem hagyta megfojtani magát: ráért megírni az új nemzedéknek belső értékben is, terjedelemben is legnagyobb regényét, s az Ady Társaság estjén szépirodalmi terméséből szintén ízelítőt fog adni debreceni tisztelőinek, akik a fiatal Magyarország legfényesebb szellemét ünneplik benne, az írói készség elragadó mesterét, s a legtisztább művészi és erkölcsi eszmények hirdetőjét. Ez a mai ünnep nem lesz lármás; nem lesz társadalmi esemény, a csinnadratta maradjon csak a politikai percemberkék dáridóinak. Halk és bensőséges ünnep lesz, Debrecen szellemi munkásainak néma tisztelgése egy fiatal író előtt, akinél többképessége ma senkinek, hogy jövendőnk irányítója legyen. - r - s -: A Tanú Debrecenben. Németh László mai előadása elé 4 Szerdán este másodízben jelenik meg a Déri Múzeum pódiumán Németh László, s ez alkalomból nem árt róla egyet-mást elmondani azoknak a debreceniek3 Debreczen, 1933. február 1. 8 4 DFÚ, 1933. február 1.4.
