Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

Szemelvények, dokumentumok

nek, akik még 1933-ban is fogékonyak az irodalom, a szellemi élet kérdései iránt. Németh László kridkus. Van ugyan néhány verse s egy regénye, amelyet az írói céhbeliek csak lábujjhegyen járva, vallásos áhítattal szoktak emlegetni, de munkáinak nagyobb fele tanulmány, kritika, s tekintélyét is mint kritikus alapozta és erősítette meg. Először néhány külső adatot említek, külső adatokat, amelyek azonban erősen bevilágítanak Németh Lászlóba is, a magyar irodalom jelenébe is. Németh, mint a Napkelet sztárja tűnt fel, tehát az irodalom „jobboldalán", de csakhamar rájött, hogy ez orgánum jobboldalisága elviselheteden korlátokat jelent a szabad mozgású szellem számára, s elfogadta a Nyugatnak, e baloldali folyóiratnak a hívását, amely korládan mozgási lehetőséget ígért neki minden dimenzióban. De Németh szűknek érezte a Nyugat liberalizmusát is. Rendkívüli érzékenysége korlátokat és kényszereket érzett már a puszta tényben is, hogy mások számára, más szerkesztő égisze alatt, idegen kiadó orgánumába dolgozik, — hátha öntudadanul is megvesztegetik láthatadan, a szellemi atmoszférában párálló idegen akaratok, hátha öntudatlanul is enged ítéleteiben, ki nem mondott, némán ható presszióknak... Visszautasította a Baumgartendíj súlyos pengő-ezreit, attól való ideges félelmében, hogy bírálói tisztében gyanúsítások érik. S most már nem volt más hátra, minthogy maga alapítson folyóiratot, így született meg a Tanú. Ez a folyóirat csak Németh László írásait hozza. Semmi anyagi kapocs nem fűzi kiadókhoz, pártokhoz, érdekcsoportokhoz. Egyedül áll harcban és szerelemben a egész magyar szellemi élettel. Egy szigeten áll, amelyet maga hordott össze magának gránitkockákból, s amelyet a kor rossz hullámai egyre mohóbban csapdosnak... Ezeket a dolgokat talán eddig is tudták az irodalom barátai. De aligha tudják, milyen rendkívüli hatást tett az író írótársaira. Ez a hatás még egyelőre még nem feltűnő az irodalomban — néhány év múlva bizonyára a vak is látni fogja! — de érzik maguk az írók is. Érzi ezt az a néhány fiatalabb debreceni író is, akit ilyen-amolyan szálak fűznek legmodernebb irodalmunkhoz. Nem Németh László ítéleteinek elfogadásában nyilatkozik ez a hatás. Arról a morális és intellektuális atmoszféráról van szó, amit ez a fiatal író teremtett. Egyszerre felfokozta igényeinket mindenfelé. Szigorúbbak lettünk erkölcsiekben, igényesebbek művésziekben. Műveltségünket kevesellni kezdtük, idegen szótárak után nyúltunk, s mindőnket meglegyintett egy középkori kolostor távoli, igéző fuvallata. Első ifjúságunk nagy író-izgalmaiból éreztünk újra valamit, s némi fölzaklató nyugtalanító örvénylését irodalmunk bús állóvizének... Németh László mai estje nyílván Debrecen írói számára lesz elsősorban kivételes ünnep, noha nem kétlem, hogy a Déri Múzeum díszterme ezúttal is - akárcsak Németh László tavalyi látogatásakor — szűknek bizonyul az író híveinek befogadására.