Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

Szemelvények, dokumentumok

géd fegyvernökül. Ha messze vagyok is tőled, abban a hindu-keresztyén bölcsességben, amely már itt a földön is olyan tökéletesen tudott nem lenni s még sírodnál is hánykódó dölyffel hívom ki szelíd iróniád: talán egészen méltatlan sem vagyok rád s szabad Hadház felé, a Csokonai útján, mögötted kocognom ki abba a magyarságba, amelyet vállalnunk kell. (1944. május 18.) 3. Debreceni kritikák és értékelések Oláh Gábor: Napló-bejegyzés 1932-ból

1 Egy fiatal magyar: Németh Eászjó, halladan munkára vállalkozott. Megindította a legkomolyabb magyar kridkai folyóiratot, a Tanút. Az utolsó betűig maga írja. Mégpedig olyan enciklopédikus feneket kerítéssel, hogy az embernek tátva marad a szája. Mi a fene. Ez is lehetséges 1932-ben? Ez a harmincéves ember vagy tíz nyelvet tud; olvassa Európa minden íróját, minden folyóiratát; ismeri a szellemi élet minden irányát; az orvosi tudományokban éppoly otthonos, mint az esztétikában. Polgári foglalkozása: orvosi pályán mozog, de írt verseket, novellákat és egy nagy Proust módszerére emlékeztető nagyregényt. Kritikai cikke számtalan. Egészen új típus. Gyulaiék után a modern élet legmaibb produktuma. Ezertükrű az érdeklődése. Akiről ír, meg van tisztelve. Rólam is ő írta a legelső, magasabb szempontú cikket a Prot. Szemlébe. Jó szeme van. És halladan érdeklődése. Kíváncsian várjuk itt Debrecenben is: mi lesz belőle? Hungarus Viator = Hankiss János: Egy olvasó jegyzeteiből

2 Nemcsak magyar irodalmi ritkaság, hanem talán az egyetemes irodalomban is egyedülálló vállalkozás egyetlen kritikus tanulmányaiból álló folyóirat. (...) Németh László nincs híjával az önérzetnek, de intelligenciája és ízlése mederben tartja önérzetét, sőt munkát is tud végeztetni vele. (...) Bátor, de van szíve — vagy félreértések elkerülése végett — van kritikusi morálja. Tudja sajnálni a lehanyadott, vérbeborult szemű nagy vadat, akármilyen Vad' volt is, és nem fél a kiadók és politikai napilapok mondvacsinált nagy íróinak bosszújától. (...) Proust legjobb tartalmi összefoglalását, a három szemszögből elvégzett, nagyszerű Aristophanes-kritikát, F. Fried a kapitalizmus végéről írt könyvének, a mai magyar regényírás méltatlanul reklámozott erőlködésének bemutatását, Valéry-, Gide-, Ortega-, Goethe-felfogásának egybevetését az igazi szellemiség ínyenceinek figyelmébe kell ajánlanunk. (...) 1 Oláh Gábor: Naplók. Szerk.: Lakner Lajos. Debrecen, 2002. 463. 2 Debreceni Szemle, 1932. 434-435