Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

Németh László és az Alföld

szerkesztőségi nyitás eredményeitől: „Nem úg akarunk nem-provindálisak lenni, ahogy néhanapján a\ előd Alföld akart a% utóbbi eg-két évben: alig akadt debreceni név a tartalomjegyzékben, országos lap szerepét játszva akart megszabadulni a provináalizjnus árnyékától.'"Az új főszerkesztő, Fábián Sándor, aki elődjét, Koczogh Ákost etikátlan, sőt jogtipró mélyütéssel lehetetlenné tette,

6 hozzászólt - dodonai módon — az MSZMP-nek a népi írókkal kapcsolatos állásfoglalásához, de neveket cikkében nem emlegetett. Az új főszerkesztő nem gondolná, hogy fenntartás nélkül rehabilitálni kellene a népi írókat, de azért a velük kapcsolatos kultúrpolitikai hibákról is megemlékezett. Az igazság az, hogy az autodidakta Fábián szívéhez közel állt néhány népi író, elsősorban az úgynevezett „mezídábasok", de tudta, hogy a határozat ismeretében kritikátlanul nem vállalhatja őket, ezért kompenzációképpen belemart a polgári írókba, őket okolván az „ellenforradalom" kirobbanásért. Még a következő évben is akadt egy elkésett hozzászólás.

7 Papp főleg az agrárkérdésre koncentrált, s kimutatta, hogy a népi írók agrárnézetei minduntalan, „szükségszerűen beleütköztek a 'harmadikutasság' korlátaiba, s ha szembe is fordultak a földbirtokos-nagykapitalista fejlődés perspektívájával, nem jutottak el a szocialista átalakulás szükségességének felismeréséig''. S ennek hatása alól azóta is képtelenek szabadulni, alig néhányuk kivételével, — teszi hozzá. Vagyis nem tetszett nekik a mezőgazdasági termelőszövetkezet. A következő esztendők az irodalompolitikai erőfeszítések és a magyar írók passzív rezisztenciájának jegyében telnek, majd kezdetét veszi a lassú regenerálódás. Ennek jele, hogy 1961-ben meglepő módon felbukkant egy Némethközlemény a folyóiratban, méghozzá az Ember és szerep egy részlete.

8 A váratlan megjelenést az magyarázza, hogy ez a szám volt hivatva irodalmilag reprezentálni Debrecen születésének, azaz várossá nyilvánításának hatszázadik évfordulóját, többek között az irodalomtörténetben betöltött szerepét, szemelvényekkel, ezért az egyszeri engedmény. Németh nagylelkűségét dicséri, hogy a tudatos egy évtizedes mellőzés ellenére, nyilván az egykori bensőséges debreceni kapcsolatokra emlékezve, hozzájárult a szemelvény közléséhez. A rövid részletet szerkesztőségi megjegyzés kíséri: „Az h'ó hozzájárulásával közjóljük 1934-i önéletírásának ezf a részletét: hogyan mutatkozott be az Adyékat követő nemzedék Debrecenben. Közvetlenül ezt megelőzőleg arról számolt be Németh Eászjó, hogyan kezdett elfogni körülte minden irodalmi lehetőség 1931 őszére."'A kísérő szöveg sejtetni engedi, hogy a szerkesztőség több tagja, elsősorban Kiss Tamás, Nagy János és mások, állandóan felszínen tartották Németh László jelenlétének hiányát. A hatalom is tett felé egy-két megenyhült gesztust, amit azonban áttörés, Debrecenben leg6 Egy őszinte önvallomás. HBN, 1958. ápr. 20. 2 és a következő számok. Cikke: A „népi" írókról szóló vitához. 1958/1. 84-86 7 Papp Géza: Hozzászólás a „népi írók" vitájához. Alföld, 1959/1. 64—66 8 Németh László: Ember és szerep. (Önéletrajz- részlet) 1961/3. 51-53