Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

Színművei a Csokonai Színházban

A rendező a debreceni színházat különösen alkalmasnak véli ahhoz, hogy visszhangot teremtsen a Németh-dráma körül. „Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy eddig minden drámájának nagy sikere volt Debrecenben, ennél—pozitívan értve — 'népszerűtlenebb' müveinek is." A dráma üzenetét annak a gondolatnak a jegyében bontja ki, hogy az értelmiség konfliktusa és tragédiája minden totalitárius rendszerben törvényszerűen bekövetkezik, a kérdés az, ki hogyan éli meg. Törvényszerű-e, hogy megtörnek minden nagy intellektust? Szikárabb, tömörebb előadást kíván létrehozni, mint annak idején Gellért Endre. Árnyaltabban és bonyolultabban akarja ábrázolni az egyházi figurákat, nem sátánokról van szó, csak téves hitükhöz dogmatikusan ragaszkodó emberekről. Maculano páter vívódása voltaképpen egy másik tragédia a műben. A mű bemutatásával egy időben, szeptember 23-án és 24-én Németh László-konferenciát rendeztek a Debreceni Akadémia Bizottság székházában, ahol többek között elhangzott Görömbei András „Mit adott a drámaíró Németh László a magyar és az európai irodalomnak?" c. előadása. Ennek kulcsmondata szerint az író „a gondolai színházát próbálta megteremteni.

m Este a konferencia részvevői megtekintették a Csokonai Színház előadását, s másnap a darabról folytattak eszmecserét. Az alkalomra egyébként a színház a városi önkormányzat és a Németh László Társaság hozzájárulásával megjelentette az eredeti IV. felvonás szövegét,

39 amelynek tisztázó hátteret ad Németh Ágnes a Galilei története Németh Lász/ó életrajzában c. nagyszerű összefoglalója. A bemutató napján Görömbei András fűzött széljegyzeteket a kiadványhoz és azokhoz a problémákhoz, melyeket a két változat okozott az írónak.

40 Az előadás azonban a lelkes és ünnepélyes készülődés ellenére sem aratott átütő közönségsikert. Ugyanaz az udvarias távolságtartás fogadta, mint a korábbi Németh-darabokat. Az egyeden kritika írója, Arany Lajos, már a recenzió elején leszögezi, hogy bár Németh László a legkedveltebb írója, mégis közelebb áll ahhoz a vélekedéshez, hogy a Galilei könyvdráma. Ezért, bár minden tisztelete a rendező Lengyel Györgyé, dicsérni valót elsősorban a színpad vizuális megjelenítésében (Libor Katalin) és egyes szereplők játékában talál. (Kód Árpád: írnok, Sárközy Zoltán: Barberini, Csíkos Sándor: Maculano, Benedek Gyula: Castelli, Sárady Zoltán: háznagy stb.), másokat viszont bírál. A Pécsről vendégként meghívott erdélyi színészt, Héjjá Sándort sem tudja elfogadni Galileiként. Különösen hibás hangsúlyait, szaggatott szövegmondását, elvétett gesztusait bírálja. Hiteles pillanatokat csak a csendesebb jelenetekben szerez. Nem éppen esztétikai megfigyeléssel, de a recepciótörténet számára hasznos információval fejezi be kritikáját: „Ha a mimika, a gesztusok eltaláltsága, a mozgás szpvegoldó életessége vezérelte volna az adaptációt, 38 Akit a félelem tett drámaíróvá. HBN, 1994. szept. 24. 1 ^ Németh László: Galilei (A dráma pere) 1953-1956) Db. 1994 40 Nem megalkuvás íratta át vele a Galileit. HBN, 1994. szept. 24. 6