Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

Színművei a Csokonai Színházban

mozzanatokat tárva fel, s amely a% utolsó percig nem fullad ki, sőt egyre fehérebben izjjk s még a súlyos beteg Karádit is meggyógyítja, új életre injekciózna, az nemcsak a színpadot, de a nézőket is átjárja. Egy hétköznap este néztem meg a darabot, kb. kétharmad ház vo

^> de a közönség együtt élt, együtt hullámzott a darabbal Nem voltak harsány megnyilatkozások, de az volt az érzésem, a közjjnség szjve a szerzp ütemére dobogott, bár itt azt hiszem, a rendezőnek is van némi érdeme.'''Tóth Béla érintette a műfaj kérdését is. Meggyőződése, hogy a darab nem vígjáték, hiszen problematikája is komoly, magas elvi színvonalú. ;t

Az alaphelyzet sem vígjátéki, de főképp nem azpk a jellemek. Nem az a főszereplő Karádi, nem azpk a baloldali szereplők (néhányat kivéve), s így kevésbé lehetnek azpk a reakció típusai is. "Vígjáték helyett a színmű elnevezést ajánlja. A továbbiakban véleménye egyezik is, különbözik is a Földényiétől: „A rendezés, főképp Nóvák István meggyőző játéka révén, jól emeli ki a darab pozitív mondanivalóját, azonban szerintem is túl komolyan vette a vígjáték meghatározást, ezért néhány helyen túlzottnak érezzük a komikum hangsúlyozását. " Tóth Béla mérlege tehát pozitívabb képet mutat, mint a Földényié, jóllehet végső konklúziója: „Mindent összevetve: a darab már igényénél fogva sem tartozik Németh László nagy remekei közé, de semmi esetre sem utalható a visszhangtalan könyvdrámák közé (...) Nem becsülhetjük le annyira színpadjainkat és közönségünket, hog' az ilyesmit csak könyvmoly sznobok könyvespolcaira utaljuk. " Egyértelműen drámáról beszélt vitacikkében Újhelyi János író és dramaturg.

18 O Németh László szavaival értelmezte a darab írói üzenetét, amelyet ígéretesen szépnek tart, ám a dráma nézése közben „súlyos ellenérzései" támadtak az írói ábrázolással kapcsolatban. Karádi környezetét egysíkúnak, sematikusnak, illetve idealizáltnak érzékelte. Magát Karádit azonban hitelesnek és érzékletesen megrajzolt figurának látta. Úgy véli, a dráma a második részben szerkezetileg megtörik, „hosszadalmassá, vontatottá válik a cselekmény. "A Németh László-i nyelvhasználat az első részben teljes szépségében bontakozik ki, a második részben „a dialógusok eluralkodnak a cselekmény és a jellemek felett. "A színészmesterség oldaláról nézve megállapítja, hogy a darab nem ad alkalmat sem kiemelkedő rendezői, sem kiemelkedő színészi teljesítményre. Lengyel György rendezését a hűség és a szeretet motiválta, de „bizonyos helyzeteket és figurákat illetően nem mentes a túlzásoktól (...) a későbbi felvonásokban a drámai és a vígjátéki elemeket szervesebb formában kellett volna érvényre juttatni az előadásban. Alaposabb, elmélyültebb rendezői munkával talán nem egy helyütt ellensúlyozni lehetett volna a dráma alapvető gyengéit. " Újhelyi téves szereposztásnak tartja, hogy Nóvák István kapta Karádi szerepét: „Nóvák István tiszteletre méltóan és megható elfogódottsággal birkózik egy számára idegen szereppel. Alakításából azpnban éppen az hiányzik, ami Karádi jellemének alapja: az intellektuális bölcsesség és szenvedélyesség. Nóvák kedves, fáradtan zsörtölődő figurát állít elénk, de az igényes gondolkodó, a józan moralista tanár megformálásával teljesen adósunk 18 Újhelyi János: Az Utazásról — tárgyilagosan. HNN, 1962. dec. 9. 5