Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

Színművei a Csokonai Színházban

marad. Az alakítás sikertelenségének következménye: az előadás mozaikokra hullik szét, s ezeket a mozaikokat a rendezői kéz megfelelő támasz hiányában nem képes egységbe foglalni. " A mellékszereplők közül többek alakítását dicséri, azokét, akiknek a szerinte egysíkú írói ábrázolás lehetőséget adott. Méltán ved egy „olvasó", a Budapestről nemrég Debrecenbe költözött Kappéter István, (az ismert pszichológus, Karinthy Gábort is kezelte) Újhelyi János szemére, hogy írásának a címhasználattal jogtalanul objektív látszatot igyekezett adni, ezért ő szándékosan hozzászólása szubjektivitását hangsúlyozza.

19 Röviden összefoglalta a vita előzményeit, s közzéteszi azt az értesülését, hogy Debrecenben is lehetett hallani: „Németh Lász/ó eladta magát. " Pedig szerinte csak arról van szó, „hogy az, író kigyógyult a társadalomtól való elidegenedés beteges állapotából. " Az előadás megítélésében Tóth Bélával ért egyet, azaz alapjában elégedett a rendezéssel és a színészi alakításokkal, sőt Nóvák István játékát nagyon jónak ítéli. Egyedül azt kifogásolja, hogy Tímár Éva túl drámaian játssza szerepét. Végül azzal a merész véleménnyel lepi meg az olvasókat, hogy Németh László „még ennyire aktuális kérdésről nem írt, és hogy Iszpny című regénye mellett ezzfl tarthat számot leginkább világsikerre is. " Ezt a cikkben később megismétli. Szerinte Németh László a szatíra fegyverét veti be a darabban, s nem tipikus, hanem karikaturisztikus ábrázolásra törekszik. Meglepő párhuzam következik: „Ez/ az ábrázolásmódot Nyikita Hruscsov is előszeretettel alkalmazza politikai szónoklataiban. Miért ne fogadnók el szatirikus színműben?" Egy újabb meglepő, de ezúttal találó párhuzam zárja a cikket. A szerző megállapítja: „Németh Lászlónak s főszereplő/ének vannak indokolatlan előítéletei. Ilyen például az elkötelezettségtől való félelmük. De Thomas Mannái is tisz/ábban látott Heinrich Mann, kettejük kó'z/il mégis Thomas Mann mondott többet az emberiségnek. " A szerkesztőség a karácsonyi számban zárta le a vitát.

20 Állásfoglalása szerint az Utazás irodalomtörténeti jelentőségű, mert új szakaszt nyitott alkotója pályáján. >y

A debreceni bemutatást indokolttá tette az is, hogy egyik legnagyobb élő írónkat méltatlanul mellőz/ék a Csokonai Színház sz/npadán. Ez az első előadás, amely Németh Lászjót közelebb hozz

a annak a városnak a közönségéhez amelyet bizonyos fokig Németh is szellemi hazájának tart. "Az állásfoglalás hangoztatja, hogy a Csokonai Színház nagy lelkesedéssel készült az előadásra és igyekezett tudatosan elkerülni a pesti előadás buktatóit. „De a siker mégis elmaradt, legalább is a várt elementáris erejű siker, s ennek nemcsak a debreceni közönség közönye, érdektelensége az oka. Valljuk be, hogy ez a dráma minden eszmei pozitívuma ellenére művészi szempontból semmiféle előrehaladást nem jelent Németh Lász/ó pályáján, egyike a leggyengébb sz/npadi alkotásainak." A problémák a műfajnál kezdődnek, hangoztatja a szerkesztőségi állásfoglalás, mert itt tragédiáról és nem vígjátékról van szó. „Hasztalan van néhány igazán frappáns vígjá19 Kappéter István: Szubjektíven az Utazásról. HBN, 1962. dec. 16. 5 20 Az Utazás. Németh László vígjátéka a Csokonai Színházban. HBN, 1962. dec. 24. 8