Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

Író és város szövetsége 1931-1944

Az irodalmi ünnep után a vendégek tiszteletére bankettet rendeztek az Újságíró Clubban, melynek során Németh László és Gulyás Pál (ő is szerepelt az esten) először folytatott egymással elmélyült beszélgetést. Németh László a Nyugatban számolt be az irodalmi eseményről. Arra a két napra, melyet az írók Debrecenben töltöttek — írta — „mintha kisétáltak volna tulajdon korukhói, s a meleg ünneplésben, melyben ők részesültek, más boldogabb korok íróinak az életébe kóstoltak volna bele. Láttak egy várost, ahol méltósága van az író névnek (...) Hány Debrecen van még ebben a keskeny hazában? A Változás városát látták-e, melyet elsőül hódított meg az^ új irodalom vagy a maradandóság városát, ahogy Ady nevezte, mely utolsóul őrzött meg valamit a hajdani író-tiszteletből? "

X1 Nem kívánjuk Németh László lelkesedésének hőfokát, illúzióinak valóságalapját csökkenteni, de a tárgyilagos kép érdekében emlékeztetünk Kardos Pál személyes tapasztalatára: „(...) gyakran, mikor a társaság legfényesebb, leghangosabb diadalait ülte, mégsem aratott igazi sikert. Közönségének 60-70, olykor 80 százsaié ka a zsidóság köréből került ki. Különösen meglepő volt, hogy mikor a% új népi irodalomnak, ennek a mélyen, sajátosan és hangsúlyozottan magyar irányzatnak a képviselői (...) mutatkoztak be Debrecenben, még a szokottnál is kisebb arányban jelent meg a keresztény magyar közönség"}* Németh számára a debreceni látogatás talán legfőbb hozadéka az volt, hog}

7 személyesen megismerkedett Gulyás Pállal, az egyetlen emberrel, akit később barátként zárt a szívébe. Gulyás nevezetes Németh László-tanulmánya 1932. júniusában jelent meg.

19 Gulyás már a debreceni banketten elárulta, hogy foglalkozik munkásságával, jegyzeteit is mutogatta, később Aprily Lajos és Juhász Géza előre jelezte Némethnek, hogy elkészült a tanulmány, de az információk nem keltettek benne különösebb várakozást. Annál nagyobb volt a meglepetése, amikor elolvasta a dolgozatot. Gulyás abból indult ki, hogy az első világháború és a forradalmak után elsikkadt az alkotás önirányító ösztöne, ezért egy „új Botondra" volt szükség, aki kaput vág a befalazott műalkotásokon, hogy rajta át bepillantson a művek belső alkatába: a törvénybe. Ennek ígérete jelent meg Németh László fellépésével. O új szempontrendszert és fogalomtárat alkotott, „horizontváltást" vitt végbe. „Átírás: vállalkozás. Az írónak akár tudatosan, akár ösztönösen ismernie kell alkatát, mely szerepére predesztinálja, s a<z alkata szabta szerepet végig kell játszania a művészet legmagasabb törvényei szerint. " Németh sajátos vizsgálódási szempontjai révén képes organikusan megragadni a művet azon a ponton, ahol képződik. Persze nem tévedhetetlen, de nem akar becsapni senkit. „Kritikaijelentősége éppen abban rejlik, hog a tör|7 Németh László: Debrecen és a fiatalok. Nyugat, 1931. 2. köt. 678 18 Kardos Pál: A debreceni Ady Társaság két évtizede (1927-1947). Debreczeni Képes Kalendáriom, 1947. 34-40 19 Gulyás Pál: Németh László. Protestáns Szemle, 1932. 375-388