Bakó Endre: Debrecen, lelkem székvárosa (Debrecen, 2006)

Író és város szövetsége 1931-1944

vényt mindig a módosító tények fénytörésében ragadja meg. Bámulatos e% a megragadást rugalmasság nem ismerem párját irodalmunkban. " Végül a tanulmány elhíresült, sokat idézett mondata: „En Németh Lászlóban az ifjú magyarság új orientációját látom. " .1 :1 W .1 Gulyás Pál a 30-as években Mint ismertes, Németh azonnal reag ált/" N em gondolta, hogy a tanulmány „//yí7? kimerítő lesz, s őszintén megvallva, azt sem, hogy ilyen jó. " Tett ugyan néhány ellenkritikai megjegyzést, elsősorban a föltálalás-ökonómiával kapcsolatban, de megvallotta, hogy ismerősei közül senki sem tudott volna ilyen elemzést írni róla. „Sajnos, mondanivalód egy nagy részéről az^ idők végéig csak én fogom tudni, hogy milyen frappáns, elevenbe vágó..." — olvasható a levélben. Ettől kezdve rendszeres levelezés indult a két író között, amely egy három éves szünettel (1935—1938) Gulyás Pál haláláig tartott. A Tanú 1932 tavaszára a kritikai tárgyilagosságra törő Németh Budapesten elszigetelődött, megszakadtak kapcsolatai a folyóiratokkal, az irodalom világával, a körülmények rákényszerítették, ahogy Juhász Gézának írta, hogy teljesen visszahúzódjon a nyilvánosságtól.

21 Ennek épp úgy oka volt öntörvényű személyisége, túlérzékenysége, mint egyes „befutott" írótársak féltékenysége, gáncsoskodása, a kivívott státuszok és hallgatólagos rangsorok ösztönszerű védelme. Belátta, 20 Egy barátság levelekben. 3. sz. 21 Juhász Géza levelesládája. 95. sz.