Nyakas Miklós: Az „ismeretlen” szerencsi kiáltvány (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 7. Debrecen, 2006)

Az erdélyi események. Székely Mózes és Basta. A megtorlások

volna magát a törökök hírhedett tömlöcéből. Megjegyezzük, hogy a Bánffy Dénes körüli, s a kiáltványban leírt eset több mozzanata [Bocskai ezzel kapcsolatos beadványa, pereskedés Váradon, pénzfizetés Bánffyért, stb.] történetírásunkban ma még nem kellőképpen feltárt. III. AZ ERDÉLYI ESEMÉNYEK SZÉKELY MÓZES ÉS BASTA A MEGTORLÁSOK A magyarázat valószínűen az lehet, hogy a dunántúli közvélemény az eseményeket kevésbé ismerte, mint azok, akik azt közvetlenül átélték, s elszenvedték. Mindenesetre feltűnő, hogy Bocskai általános érvrendsze­rében a Székely Mózes alatti történések, s az azt követő kegyetlen meg­torlás lényegesen kisebb szerepet játszott, mint amilyen hangsúllyal az szerepel a Sopron vármegyéhez intézett kiáltványban. Nézzük a felhívásban említett tényleges eseteket! A dunántúli nemes­séghez írt levélben említi többi között azt, hogy „Kis Farkasnak három hütlevele volt az kebelében, mikor felakasztatta, azon képen Boronkay Jánost, jámbor, fő, kazdag, bőcsülletes nemesembert; Chiszár Gergelt, hazaijának sok dolgokban nem haszontalan szolgáját, és Kálmándy Miliált, látott; hallott vitéz hadnagyot, az fejedelmek udvarában erős hütlevelére becsalván, az városban őket éjjel elrekkentette...". Mi volt a felsorolt eseteknek a tényleges háttere? Székely Mózes, aki Báthory István Lengyelországban edzett katonája­ként Báthory Zsigmond után 1603-ban másodszor is a Habsburgok ellen fordult s május és július közt Erdély fejedelme volt, Brassó mellett a Habsburgok támogatta Radul vajdával szemben csatát vesztett, s közben Basta is megindult Erdélybe. Maga holtan maradt a csatamezőn. Seregé­nek maradéka Karánsebesen keresztül török területre menekült. Székely Mózes híveinek egy része Karánsebesen megállt, majd Basta hitlevelére visszatért az országba. A röpiratban említett Kálmándy, Boronkai és Csi­21 ,,a summa felett pedig, melyet én adtam érette, maga jószágát, marháját vötték el, annyit, hogy az galatai tömlöczből is négy úttal kiváltozhatott volna rajta" 22 Természetesen az esetet épp úgy említi a Sopron vármegyének írt változat, mint a német nyelvű.

Next

/
Oldalképek
Tartalom