Nyakas Miklós: Az „ismeretlen” szerencsi kiáltvány (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 7. Debrecen, 2006)

Az erdélyi események. Székely Mózes és Basta. A megtorlások

volna magát a törökök hírhedett tömlöcéből. Megjegyezzük, hogy a Bánffy Dénes körüli, s a kiáltványban leírt eset több mozzanata [Bocskai ezzel kapcsolatos beadványa, pereskedés Váradon, pénzfizetés Bánffyért, stb.] történetírásunkban ma még nem kellőképpen feltárt. III. AZ ERDÉLYI ESEMÉNYEK SZÉKELY MÓZES ÉS BASTA A MEGTORLÁSOK A magyarázat valószínűen az lehet, hogy a dunántúli közvélemény az eseményeket kevésbé ismerte, mint azok, akik azt közvetlenül átélték, s elszenvedték. Mindenesetre feltűnő, hogy Bocskai általános érvrendszerében a Székely Mózes alatti történések, s az azt követő kegyetlen megtorlás lényegesen kisebb szerepet játszott, mint amilyen hangsúllyal az szerepel a Sopron vármegyéhez intézett kiáltványban. Nézzük a felhívásban említett tényleges eseteket! A dunántúli nemességhez írt levélben említi többi között azt, hogy „Kis Farkasnak három hütlevele volt az kebelében, mikor felakasztatta, azon képen Boronkay Jánost, jámbor, fő, kazdag, bőcsülletes nemesembert; Chiszár Gergelt, hazaijának sok dolgokban nem haszontalan szolgáját, és Kálmándy Miliált, látott; hallott vitéz hadnagyot, az fejedelmek udvarában erős hütlevelére becsalván, az városban őket éjjel elrekkentette...". Mi volt a felsorolt eseteknek a tényleges háttere? Székely Mózes, aki Báthory István Lengyelországban edzett katonájaként Báthory Zsigmond után 1603-ban másodszor is a Habsburgok ellen fordult s május és július közt Erdély fejedelme volt, Brassó mellett a Habsburgok támogatta Radul vajdával szemben csatát vesztett, s közben Basta is megindult Erdélybe. Maga holtan maradt a csatamezőn. Seregének maradéka Karánsebesen keresztül török területre menekült. Székely Mózes híveinek egy része Karánsebesen megállt, majd Basta hitlevelére visszatért az országba. A röpiratban említett Kálmándy, Boronkai és Csi21 ,,a summa felett pedig, melyet én adtam érette, maga jószágát, marháját vötték el, annyit, hogy az galatai tömlöczből is négy úttal kiváltozhatott volna rajta" 22 Természetesen az esetet épp úgy említi a Sopron vármegyének írt változat, mint a német nyelvű.