Nyakas Miklós: Az „ismeretlen” szerencsi kiáltvány (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 7. Debrecen, 2006)
A kiáltvány történeti háttere
sét követő Basta-féle megtorlásokkal foglalkozik. Nem tette ezt az erdélyiekhez és felső-magyarországiakhoz írt leveleiben. 17 Ez utóbbiak elsősorban az aktuális helyzettel foglalkoznak, s csak utalásszerűén érintik a mozgalom kibontakozásának okait. A latin nyelvű szerencsi kiáltvány pedig léptékekkel összegzőbben, s mélyen a történelmi múltba visszanyúlva, átfogóan elemzi a magyarságot ért sérelmeket. Ezzel szemben a Sopron vármegyének (és a dunántúliaknak) írt levél az általános rendi- és vallásügyi sérelmek felsorolásán túl hosszasan és részetekbe menően foglalkozik Basta törvénytelenségeivel, vérengzéseivel, a dévai gyűlésen véghezvitt tetteivel, a nemesség és a rendi alkotmány nagy sérelmeivel stb. Egyetlen esetet említek csupán annak igazolására, hogy a leírt ügyek mennyire élénken foglalkoztatták a kortársakat. Bánffy Dénes esete, aki Bocskai unokaöccse is volt, 18 ténylegesen napirendre került a pozsonyi országgyűlésen, 19 s azt Báthory Gábor, akkor már, mint Erdély fejedelme 1610-ben a II. Mátyással folytatott tárgyalásokon mint helyrehozandó sérelmet emlegeti. 20 Ezt az esetet a dunántúli rendekhez írt levél, illetve annak német változata arra használja, hogy Bastát és a Habsburgokat magyarellenességükben a töröknél is rosszabbnak állítsák be, hiszen a Bánffy (illetve Bocskai) által kifizetett összegből négyszer is kiválthatta vajdának vitték, testét Michael Weiss brassói bíró titokban temetette el saját kertjében. 17 Bocskai a felső-magyarországi vármegyéknek. Gönc, 1604. december 1., Bocskai az erdélyi rendeknek. Mislye, 1604. dec. 12. Benda Kálmán: Levelek i. m. 92-94; 9597. 18 Bánffy Dénes Bánffy Kristóf és Bocskai Judit (Bocskai István testvére) gyermeke, megh. 1606. Nagy I. im. 19 Az országgyűlési rendek felirata Mátyás főherceghez a katonai kihágások, erőszakos birtokfoglalások és egyéb sérelmek ügyében. 1604. márc. 25. „...Dionysium Bánffy bonis omnibus exutum domi suae captivum Casoviam adduxit ut se de eo capitale supplicium sumpturum minatus est, nisi quatuordecim millia tallerorum statim deponeret, nec tarnen bona ei reddidit ..." MOE XI. k. Bp. 1890 (szerk. Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád) 464. 20 „Végezetre az mely tizennégyezer forintot Belgiojoso az szegény Bcinffy Dienes uramon vött volt, arrul ő felségét immár kétszer is találta meg az mi kegyelmes urunk, melyről ő felsége pecsétes decretumot is adott, hogy primo quoque tempore megadatná. Kivánnya azért az mi kegyelmes urunk, hogy ő felsége decretuma szerint Bánffy Dienesné asszonynak az ő felsége húgának azt a summát adassa meg." Komáromy András: Adatok az 1610. év történetéhez. TT. 1898. 596-598. Az erdélyiek végső válasza.
