Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)

A hajdúság kialakulása

gyarországhoz. Igaz ugyan, hogy a Diploma Leopoldinum nem intézkedett közvetlenül a Részek közjogi helyzetéről. Hosszas vita és alkudozás után a Partium területe a 18. és 19. században a következőképpen alakult! Az 1732. dec. 31-én kelt királyi resolutio Arad és Máramaros vármegyét minden szempontból a Magyar Királyság fennhatósága alá helyezte, míg Kraszna és Közép-Szolnok vármegyék, illetve Kővár vidéke az erdélyi nagyfejedelemség joghatósága alatt állt. Zaránd vármegyét megosztották, nyugati fele Magyarországhoz, míg keleti fele Erdélyhez tartozott. Karolina Resulutiónak is nevezett rendelkezés Erdély területi változásainak sorában tehát földkőnek tekinthető. A fenti döntés nem volt más, mint a magyar rendek és a bécsi udvar közötti kompromisszum. Magyar országgyűlés ugyanis állandóan napirenden tartotta a Részek visszacsatolását, sőt ennek törvénycikkekben is megteremtették a biztosítékait. így például 1715-ben és 1741-ben törvénycikket alkottak arról, hogy az uralkodó a kérdéses törvényhatóságokat csatolja vissza a magyar országgyűlés fennhatósága alá. 1741-ben például arra hivatkoztak, hogy a Habsburg király „Erdélyt, mint a magyar szent koronához tartozó országot magyar királyi minőségben bírja." így tehát nemcsak a Részek, de Erdély Magyarországhoz való csatolását is kérték. Szorgalmazzák ezt az 1792-es országgyűlésen is, akárcsak 1832-36ban. Az ügyet - Erdéllyel együtt - véglegesen az 1848/6. törvénycikk oldotta meg, amely alapjául szolgált a kiegyezés utáni rendezésnek is. Partium politikai és közjogi fogalomként utoljára az 1947-es párizsi béketárgyalásokon szerepelt, amikor is a magyar békedelegáció reményt látott arra, hogy a tulajdonképpeni Erdély és a trianoni államhatárok között húzódó területen Magyarország javára helyreigazítást érjen el. Eredmény nélkül! Sólyomkő vára a Sebes -Körös völgyében, az Erdélybe vezető Királyhágó forgalmát ellenőrizte.