Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)
A hajdúság kialakulása
alapnak s ezzel elvileg minden olyan törekvést visszautasított, mely a tulajdonképpeni Erdély joghatóságának a magyarországi részekre való kiterjesztésére irányult. Ezen csak a bécsi békekötés változtatott. 79 Célszerű itt áttekintenünk a Partium sorsának további alakulását, hiszen a későbbiekben gyakran fogunk a kérdéskörrel találkozni. Az önálló fejedelemség alatt a fenti vármegyék alkották a tulajdonképpeni Partiumot, az Erdélyi Fejedelemség nagy korszakaiban azonban ez a terület továbbiakkal bővült. így Bocskai alatt - a bécsi békekötés értelmében - Szatmár, Szabolcs, Berek Ugocsa, s több jelentős vár és mezőváros Zemplén megye területén, mint pl. Tokaj vára, nagy kiterjedésű uradalmával együtt. Igaz, csak a fejedelem életének idejére. Bethlen Gábor hadjárataival a Partium területe tovább bővült. Igaz, szintén csak a fejedelem életének időtartamára. Szabolcs, Szatmár, Bereg, Ugocsa, Zemplén, Borsod és Abaúj megyékről van szó, amelyeknek területén nem egy kulcsfontosságú vár található, illetve az ország egyik legfejlettebb városa, Kassa. Ez utóbbi vármegyék alkotják a tágabb értelemben vett Partiumot, amelyek csak időlegesen tartoztak a fejedelemséghez, így például Bethlen Gábor halála után vissza is kerültek a magyar királysághoz. Igaz, Bethlen Gábor özvegye, Brandenburgi Kata nem is tett komoly kísérletet azok megtartására, s a hét vármegye társadalmában sem volt komoly bázisa az erdélyi fejedelemséghez való kapcsolódásnak. Kivéve a szabolcsi hajdúvárosokat, amelyekben viszont tevékeny ellenállás bontakozott ki ifjabb Bethlen István és Zólyomi Dávid székely főkapitány vezetésével. A hét vármegyét át kellett ugyan adni a Magyar Királyságnak, annyit azonban elértek, hogy Rákóczy György nyerte el Erdély fejedelmi süvegét. Maga Rákóczy, pedig bekapcsolódva a harmincéves háborúba - a linzi békében - újra biztosította a fejedelemség számára a hét vármegyét. II. Rákóczy György szerencsétlen lengyelországi hadjárata következtében azonban a hét vármegye végleg kikerült a fejedelemség érdekeltségi köréből, sőt Várad eleste (1660) után a szűkebb értelemben vett Partiumból, mi több a tulajdonképpeni Erdélyi Fejedelemség területéből is jelentős területeket hasított ki vagy hódoltatott a török birodalom. A török kiűzése után a jól ismert okok miatt Erdély nem egyesült az anyaországgal, sőt a nagyfejedelemséghez partiumi területek is tartoztak, bár ennek nagysága nem fedte teljesen az önálló fejedelemség korának partiumi területét. így például Bihar megye - némi tétovázás után - visszakerült MaLukinichl. i.m. 183- 199.
