Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)
Az eladományozás. A hajdúper és következményei
AZ ELADOMÁNYOZÁS. A HAJDÚPER ÉS KÖVETKEZMÉNYEI Várad visszavétele nem jelentette a bihari kishajdú városok egykori jogainak helyreállítását. 553 Általános elvként fogalmazták meg, hogy a visszafoglalt országrészeken mindazokat a jövedelmeket, amelyeket a török élvezett, a császár javára is szedjék be. Ezt az utasítást megkapta az újszerzeményi területekre kinevezett minden kamarai hivatalnok, amelyet a hajdúvárosokra is vonatkoztattak. Ezért kutatták nagy előszeretettel az összeírok, hogy török időben mekkora terhet viseltek az egyes városok. Ha abban reménykedtek, hogy a török kiűzése után adómentességüket visszanyerik, alaposan csalódniuk kellett. A bécsi udvari kamara nem ismerte el érvényeseknek a hajdúkiváltságokat. Az 1692-es összeírás tulajdonképpeni célja is az adóalap felderítése volt. Ettől is rosszabbat sejtetett, hogy 1700-ban a bécsi udvari kamara elrendelte a felső-magyarországi kamaránál a biharmegyei hajdú városok: Bagos, Sáránd, Konyár, Derecske, Berettyóújfalu, Szalonta, Bajom, Kaba, Kornádi, Sas, Félegyháza és Gáborján összeírását, minthogy ezekből a császár javára eddig nem szedtek rendszeres jövedelmet. Egyúttal utasítást küldött a lehetséges bevételek felkutatására, nehogy esetlegesen azokat mások elvonják. A bécsi udvari kamara ez alkalommal a hajdúk kiváltságának kérdését is megvizsgálta. Helytelenítette és a változott időkben indokolatlannak tartotta a szabad hajdúvárosok jogállását, azt, földesurat nem ismernek el, és mindenképpen ennek az állapotnak fenntartására törekszenek. A kamara szerint régi kiváltságuk onnan származott, hogy a „törvénytelenül uralkodó erdélyi fejedelmek korában" a váradi várból elhangzó három ágyúlövésre 10 000 emberrel hadba kellett vonulniuk. Ez az alap és privilégium azonban az új viszonyok között semmiképpen sem állhat helyt, és hagyható érvényben, mondja a kamara - a hajdúvárosok tehát a császár őfelsége javára ismét gyakorlatilag lefoglalandók, és mind a tized megadására, mind más uradalmi Berettyóújfalu hajdú lakosai pl. már az 1692-i összeírás szerint is, Várad visszavétele után tizedet adnak az urakodónak, és kilencedet a váradi püspöknek. Mezősi i.m. 210.