Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)

Földrajzi viszonyokról. Földrajz és tájtörténelem

ket és meghatározza azok helyét is. Összesen 36 eltűnt településről tesz említést, de talán túlságosan egy-egy történelmi eseményhez köti azok pusztulását. Osváth Pál munkájában számos adat arra enged következtetni, hogy a Sárréteken a településállomány számbeli csökkenése és a táj átalakulása - a mocsári erdők pusztulása és a lápok, mocsarak terjeszkedése - a 15. és a 18. század között együttesen ment végbe. Az elmocsarasodás 18-19. századi helyzetét ismerve valószínű, hogy e tájék településállományát mára 15. századtól erősen gyérítette egy nagy természeti folyamat, amely hordalckhantok előtti lapos felszíneken szükségképpen végbemegy. Ez a törvén y szemen bekövetkező jelenség vezetett a folyóhátak kialakulására és az általuk közrezárt medencék feltöltődésére, illetve elmocsarasodására. A Sárrétek belsejében a mocsarak terjeszkedésével a gazdálkodás tere fokozatosan összeszűkült, sőt számos település belsőségét is elnyelte a mocsár. Nem csodálkozhatunk azon, hogy a Sárrétek vidékének, s általában a folyóknak nagy és gazdag élővilága volt, amely a tájt megülő ember számára sajátos életmódot tett lehetővé, amelynek leírását, még ha bizonyos romantikus felhangokkal is, de leghitelesebben Szűcs Sándor írta le.

21 S hogy ennek volt alapja, azt jelzi, hogy Bél Mátyás mára 18. században Bihar megyéről a következőket jegyezte meg:

22 „A folyókban és a mocsarakban igen sok a hal. Különösen a Körösök szolgáltatnak sok jó ízű pontyot, csukát és harcsát. A Berettyóban és az Érben sárosabbak, mivel mocsaras vízben és sárban hemperegnek, de bőségben és számban még az előbbieket is felülmúlják. Kellemes az ízük, ha a vizet, amelyben megfőzik, itteni szokás szerint hagymával ízesítik. Magam is kipróbáltam, és hosszú használattal megtapasztaltam, hogy ennek a vidéknek a halai nem szomlnak mások mögé. Rendkívüli nagyságot mutatnak a lápi csíkok. Emlékezzünk meg a Berettyó és az Ér folyó rákjairól és teknősbékáiról. Sok ezret szállítanak innen évente Bécsbe." Az ősi foglalkozások tehát jelentősebbek voltak, mint más természeti adottságú területen, s az is kétségtelen, hogy ennek megfelelően a népi táplálkozásban is nagyobb szerepet játszottak, s az is igaz, hogy, hogy a táj, ha kellett, alkalmasabb volt a menekvésre, mint máshol. 21 Szűcs Sándor. A Sárrét múltjából. Sárréti írások (szerk. Miklya Jenő). Szeghalom, 1965. Természetesen mindig hangsúlyoznunk kell, hogy gazdálkodás alapvető rendjét, a földművelést és az állattenyésztést mindez nem kérdőjelezte meg. 2

' Bél Mátyás: [Bihar megye leírása.] Ford.: P. Szalay Emőke, bev. ésjegyz.: Csorba Csaba. In: A Bihari Múzeum évkönyve. Berettyóújfalu. 1978. pp. 51 -107.