Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)
Földrajzi viszonyokról. Földrajz és tájtörténelem
A fentiek azonban senkit ne tévesszenek meg. A paraszti megélhetés legfontosabb forrása a Sárréten is az állattenyésztés és a földmüvelés volt. 23 A Berettyót érintő árvízrendezés nagyságrendjéről a következőket érdemes tudnunk. A Berettyó folyó hossza Bakonszegtől Mezőtúrig eredetileg 150 kilométer volt, a szabályozással azonban jelentékenyen megrövidítették azzal, hogy a folyót a Sárréttől elterelték és Bakonszegtől újonnan ásott csatomán, Szeghalom alatt, a Sebes-Körösbe vezették le. Ma a folyó hosszúsága Bakonszegtől kezdve a sebes-körösi torkolatig 35, 6 km. A Berettyó völgye mélyebben fekszik, mint a Fekete- vagy a Sebes-Körös völgye, a folyó esése is jóval kisebb. A Berettyó legjelentékenyebb mellékpatakja az Ér, mely szintén a Szilágyságban ered és a megye határát Szalacsnál lépi át. Szövevényes hálózata a boráról messze földön híres érmelléki dombok alatt húzódik. Az Ér völgye még a Berettyó völgyénél is mélyebben fekszik, ezért esése is kisebb. A Berettyónak Pocsaj és Esztár között kiszakadó ágát Kallónak nevezték, mely Konyáron, Tépén, Derecskén, Földesen és Sápon keresztül a nagybajomi határban újra a Berettyó Nagy-Sárrétjébe tért vissza. A Kalló szedte össze a Szabolcs megye homokbuckáiról lehúzódó, úgynevezett nyíri folyások vizeit. A Berettyó vízgyűjtő területe Pocsajig 1900 négyzetkilométer, az Éré 1550, a Kallóé 1100 négyzetkilométer. 24 AZ ÁRVÍZRENDEZÉSRŐL A fentiekből kitűnik, hogy a vármegye síkvidéki történeti - földrajzi képe nem érthető meg az árvízrendezés története nélkül, amely máig a legnagyobb beavatkozás volt az eredeti földrajzi - táji viszonyokba. A terület kiterjedése, melyeket nagyobb árvizek alkalmával a Körösök és a velük egy vízrendszert képező Berettyó elárasztottak, mintegy 4600 km2. Noha ez az óriási terület nem minden évben került egész terjedelmében víz alá, a gazdasági károk egyre inkább a rendezés irányában ösztönözték a terület törvényhatóságait, összefüggésben az ország általános gazdasági fejlődésével, elsősorban a szántóföldi termelés térhódításával. Varga Gyula: Egy nagy-sárréti középbirtok gazdálkodása a reformkorban. Granarium. Db. 2004. 481 -490- (Szerepről) V.o. Nyakas Miklós: Sárrétudvari a török hódoltság kezdetétől a jobbágyfelszabadításig. 1991. BMÉ. VI-VII. 83-116. p. Berettyóújfalu. 24 Borovszky S. i.m. 8.
