Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)

Földrajzi viszonyokról. Földrajz és tájtörténelem

helyén keletkező mocsarat a Sebes-Körös futásirányának megváltozásában látta. A kornádi erdő elláposodása is a mocsarasodás gyors terjedését bizonyítja. A kornádi erdő Osváth Pál szerint a 18. század elején még létezett. Iráz környékén is korábbi erdőkről tesz említést. Kitűnő felismerés Osváth Pál részéről az, hogy a Sárrétek vidékét sűrűn behálózó folyómedrek „... valaha nem olyan mint a Körözs, hanem óriási folyók és tavak vizeinek adtak helyet." Ez így is van. Ma már tudjuk, hogy a Sárrétek elhagyott nagy folyómedreiben a Szamos és a Kraszna vize folyt, s hogy ezek a folyómedrek abból az időből származnak, amikor a Sárrétek A Nagy-Sárrét a 19. szd. második felében vidéke az Ér völgyén keresztül vízrajzi kapcsolatban volt a Bereg-Szatmári síksággal. Ez a kapcsolat 8-10 ezer évvel ezelőtt szűnt meg. Valamennyi elhagyott nagy folyómeder mellett ÉK felé indulva Pocsaj környékére lehet eljutni az Ér völgy kapujához. Innen ágaztak szét öt irányban az Ér völgyén át a délre tartó Szamos és Kraszna (esetleg egy ideig a Tisza is). E nagy folyók alakították ki a hátakat, amelyek az ember megtelepedésére a Sárréteken alkalmas helyek voltak. Osváth Pál munkája fontos adatokat nyújt a településhálózat kialakulásához, illetve tanulmányozásához. Felsorolja ugyanis az elpusztult települése-