Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)

A fejedelmi hatalom szolgálatában

előtt álljanak törvényt. Fellebbezési fórumként Bihar vármegye ítélőszékét jelölték meg. Ezzel a helyzettel is összefügghet, de egyébként is rendkívül tanulságos Bethlen Gábor fejedelem levele, amelyet Gyulafehérvárról, 1626 májusában a hajdúvárosokba „szökött" jobbágyok tárgyában adott ki,

460 s amelyet általánosságban a nemes vármegyékhez, alispánokhoz, szolgabírákhoz intézett. Ebben a fejedelem előadja, hogy „Birodalmunkban leveő lakos hajdú Vitézeink találtak megh bennünket", azzal a kéréssel, hogy ők a hazának minden szükséges állapotában fegyverrel szolgálnak, Bocskai István fejedelem meg is nemesítette őket, bizonyos helyeket letelepedésükre adott is, s ezeket az ország meg is erősítette, ennek ellenére némelyeket közülük jobbágyoknak tartva, „némely Uri és feő rendek" kiadatási levéllel keresik meg őket. Sőt, „nemellyeket captivalvan, mostan is saniaru foghsagban tartanak"! Bethlen Gábor kifejtette, hogy minden országnak és nemzetnek megmaradása „az vitezleő rendnek feles voltabul áll", „kik az Szeökséghnek idején hazaiokat fegyverrel is oltalmazzák", ezért a hajdúvárosiak panasza jogos. Védelmet ígért a hajdú városi aknák az efféle törvénytelenségekkel szemben, ez fejedelmi tisztje is, mert így „fogyatni"

461 a vitézlő népet az ország kárára van. Viszont ha tényelegesen jobbágyok „kik chiak Uroknak szolgalatiok elől mennek el, valami hajdú varosra szálnak, és paraszti állapotban élvén, kezeottök az mint hogy fegyverrel való szolgalatra nem eleghsegesek", azokat ki kell szolgáltatni. A fejedelmi szándék tehát nyilvánvaló, ha az esetleges valamikori jobbágy a hajdúk között fegyveres szolgálatra alkalmas, azt vállalja, az ország érdekében hajdúnak tekintendő, s nem lehet kiadni. Ha viszont a fegyveres szolgálatra nem képes, mert fegyvert például nem tud venni stb., s ha rábizonyosodik egykori jobbágyi állapota, s „repetálják", azaz kikérik, akkor ki kell adni. Gyakorlatilag ezzel a rendelkezéssel szinte lehetetlenné tette a hajdú városokba szökött jobbágyok kiadatását. Ahhoz ugyanis, hogy a rendelkezés ténylegesen működjön, a hajdúközösség közreműködése is kellett volna, ez pedig hiányzott, hiszen a paraszti munkaerő iránti igény miatt ellenérdekeltek voltak. A fenti okok miatt a bihari hajdúvárosokban tehát paraszti közösségek igenis léteztek, s e közösségek egy része földesúri hatalom alól beszivárgó jobbágy lehetett. MOL EL. Fasc. A. No. 31. Rep. 31. Datum in Cïta nra Alba Iulia die vigesimo quinta Mensis May Anno Domini Millesimo Sexcentesimo vigesimo Sexto, „ne igyekezzek az országunkat is szolgáló rendéit fogiatni, es nagiob és károsb inconvenientiakra utat nitni..."