Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)
A fejedelmi hatalom szolgálatában
jobbágyközösség élt Kisszoboszló néven. A többi nagyhajdú város esetében, ha ilyen világosan nem is, de valami hasonló helyzet alakult ki. Jelentős számú jobbágynépesség élt tovább pl. Hajdúnánás és Hajdúhadház esetében is, de ez így volt Böszörménynél is. A bihari kishajdú városoknál ez a jelenség fokozottabban érvényesült, bár itt a forráshiány okozta kutatási nehézség jobban nehezíti a tisztánlátást. Berettyóújfalu esetében pl. a „parasztszer" nevü településrész önmagában hordozza jelentését, s itt egészen bizonyosan olyan - paraszti, tehát nem hajdúközösség létezéséről van szó, mint amilyen Szalonta esetében egészen jól körvonalazható. 458 A szalontai parasztközösség kialakulása azonban tulajdonképpen rendhagyó! Láthattuk, hogy az eredetileg Kölesérre kiváltságolt hajdúk hamarosan áttelepültek Szalontára, s ott megerősítették, kiépítették bástyájukat, s helyzetüket átmenetileg Báthory Gábor rendezte is. Tulajdonképpen Nagyszalontán is találtak jobbágyokat, de a hajdúk letelepedése után rendszeressé vált, hogy oda Toldy György jobbágyai egyéb helyekről is behúzódtak. A kérdés rendezését Bethlen Gábor oldotta meg, aki 1625-ben rávette Toldy Györgyöt a birtok eladására a hajdúknak, akik azért 1000 tallért fizettek. Az eladást a szalontai hajdúk részéről Egri István, Bethlen Gábor mezei katonáinak generálisa, valamint Szalontha város „jurátusa" Jothe Gergely (tulajdonképpeni kapitánya), Torma János, Somogyi János, Bakó János, Mészáros Péter és Csizmadia Boldizsár kapitányok törvényesítették. 459 E szerint az „erődítményekkel" körülvett, házakkal és épületekkel gazdagon díszített, s az ottani várral együtt teljesen az előbb írt Bihar vármegyében lévő várost azzal a feltétellel vették meg, hogy Toldy Györgynek két teljes telket meghagynak, illetve hozzájárulnak ahhoz, hogy „Toldy György némely jobbágyai", akik „az eltelt időkben jogtalanul, ottélés céljából a mondott Szalontha mezővárosba mentek, és ott maguknak házakat és épületeket vásároltak, ettől kezdve ők, ahogy eddig, a jövőben is megmaradhassanak". A jobbágyok feletti joghatóság ügyét a következőképpen rendezték.. Abban az esetben, „ha a jogot formáló jobbágyok vétkeznének, valamint közöttük veszekedések és perek támadnának", a pereskedő személyek Szalonta kapitányai, jurátusai és ítélőtáblájának e célra választott ülnökei Nyakas Miklós: Berettyóújfalu Napja - május huszonhárom. (Szerk.: Kocsis Csaba) Bihari Füzetek 3. Berettyóújfalu, 1998. 27 p. Szendrey I. 55-61.
