Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)
Földrajzi viszonyokról. Földrajz és tájtörténelem
a Humusou, Umusou, Umso alakokban előforduló víznevet vagy az Ér, vagy a Hamvas patakkal azonosítják. Talán legértékesebbek azok a megfigyelések, amelyeket a szerző a Berettyó és a Sebes-Körös árvizeiről és vízjárásáról ír. Nagyobb árvizek 1773ban, 1795-ben, 1814-1817 között, 1851-ben, 1871/1872-ben voltak. A nagy áradások tehát általában két évtizedenként ismétlődtek. Az említett évek nyilván erősen csapadékosak voltak. A Berettyó és a Sebes-Körös közül a Berettyó áradásait írja veszélyesebbnek, mert az nagyobb területeket öntött el és hosszabb ideig tartott. Ezt írja: „A Sebes-Körözs is sok kárt tett hajdan a járásnak, mert a belőle kijött kisebb árvizek is nagy területeket borítottak el, azonban minthogy a Körözs árja a mily hirtelen jött csaknem olyan hamar vissza is tért, ez korántsem okozott annyi kárt, mint a Berettyó „... mely a Sárrétjén az eliszaposodás miatt különben sem folyhatott rendesen". Osváth a Berettyó nagyobb területre kiterjedő és tartósabb áradásait a csaknem minden helység határában épített malmok gátjaival 20 is kapcsolatba hozza, de nyilván saját megfigyelése alapján - nagyon helyesen jegyzi meg, hogy a két folyó közül a Berettyó lefolyása volt a lassúbb és a bizonytalanabb, a Nagy Sárrét gyorsabb feliszapolása, azaz feltöltődése miatt. A jó megfigyelés alapja az, hogy a Nagy-Sárrét teknője sekélyebb volt mint a Kis-Sárrété, benne a Berettyó parttalan folyóként tévelygett és ezért feltöltődése is lényegesen gyorsabban haladt előre. A Nagy-Sárrét medencéjében a gyorsabb feltöltődés miatt csak vékony tőzegrétegek képződhettek, míg a Kis-Sárréten a tőzeg lényegesen vastagabb és ott „10-12 láb mélyen is megtalálható". Osváth Pál néhány kellemetlen emlék felidézésével arról is tudósít, hogy a mocsarak lecsapolása után a tőzeg több helyen és gyakran éveken át égett a felszín alatt. A Sárrétek vidékének régi vízrajzi viszonyaival és településeivel foglalkozván Osváth Pál leírása vetette fel Papp Antal előtt azt a gondolatot, hogy a Nagy-Sárrét a Kis-Sárrétnél is fiatalabb, esetleg csak a honfoglalást követő századokban keletkezett mocsárvilág volt. Ezt a feltevést Papp szerint később rétegtani, néhány történeti, településtörténeti adattal is bizonyítani lehetett. Osváth Pál már nem tapasztalhatta, de helyesen ismerte fel azt, hogy a Sárréteken milyen gyors folyamat volt az elmocsarasodás. Iráz egykori falu A vízimalmok telepítése gyakorta tehető felelőssé az áradásokért. Nemcsak itt, máshol is. A Sebes-Körös völgyében pl. Topa és Gégény között a malom töltését a károsultak 1808-ban át is vágták. V.o. Nyakas Miklós: Eltűnt iratok nyomában. Egy hajdanvolt kiváltságolt kerület, a Báródság. (Studia Oppidorum Haidonicalium V.) Hajdúböszörmény, 2001. 179-185.
