Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)
Hajdútisztek birtokadományai
VIII HAJDÚTISZTEK BIRTOKADOMÁNYAI Tanulságos röviden szót ejtenünk azokról az egyéni kiváltságolásokról, amelyeket egyes hajdútisztek kaptak Bihar megyében. A hajdúkapitányok és hajdútisztek tömeges jutalmazásai, a nagyméretű adományozások Báthory Gábor korában történtek, s azt általában Báthory és hajdúk szövetségével szokás magyarázni. A második hajdúfelkelés során láthattuk, hogy Báthory Gábor ígéretet tett arra, hogy a hajdú vezéreket, sőt az alsóbb tiszteket is megfelelő adományokkal látja el, s a fejedelem ezt az ígéretet be is tartotta. Nagy Andrást „kőváras" úrrá tette, hiszen a már ekkor is nagytekintélyű hajdúgenerális elnyerte Bajom várát gazdag uradalmával együtt. Helyettese, Elek János vicegenerális Nagyenyed városát kapta. Rá kell azonban mutatnunk, hogy a folyamat elindult már Báthory Gábor előtt és utána is folytatódott. Ez azt bizonyítja, hogy mindennek mélyebb oka lehet, s ez összefüggésben áll a fegyveres hajdúság megkerülhetetlen erejével. A magyar társadalom e nehéz időszakban „militarizálódott", létrejött egy olyan fegyveres réteg, amely katonai összetűzéseknél könnyen mozgósítható volt, s ezt a mozgósítást döntően a hajdútisztek segítségével érhették el. 428 Erdély fejedelmei szükség esetén, a meghatározó hajdúkapitányokon juttathatták el a hadba szólító üzenetüket, akik - ha kellően lekötelezettek voltak - kibontva zászlójukat, megperdítetvén a dobot, rövid idő alatt komoly katonai erőt tudtak fegyverbe szólítani. A seregszervezés és a sereg vezetése a hajdútisztek esetében rendszerint egy személyben testesült meg. Többnyire maguk is közhajdúként kezdték, így ismerték katonáik erényeit, gyengéit, de ami legfontosabb, élvezték bizalmukat is. Érthetően rendkívül megbecsült emberek voltak jutalmazásuk tehát nemcsak érthető, de szükségszerű is volt. Sajátossága ennek a jutalmazásnak, hogy az erdélyi fejedelmek a hajdúvezéreket néhány kivétellel mind Bihar vármegyébe telepítették le, s érdekes módon többségüket azon belül is a belényesi járásba. Ennek az lehetett az oka, hogy Belényes környéke a váradi püspökség birtoktestének szétesése után kincstári birtok lett, s így itt nagy számban voltak azonnal eladomáE kérdéskörre összefoglalóan: Czigány István: Katonai szolgálat és a társadalom militarizációja Felső-Magyarországon és a Tiszántúlon. 1600-1660. HK. 117. 2004. 4. sz. 1212-1233.
