Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)
Fejedelmi közreműködéssel telepített egyéb helyek
szerepvállalást. Amennyiben szükség volt rájuk, akkor valószínűen a megye nemességével együtt ültek fel. Várad török kézre kerültét, s az azzal járó nagy pusztítást túlélték, sőt úgy tűnik, jelentős folytonosság is kimutatható. 1689. február 12-én Gáborjánban a „vitézek" hadnagya előtt bizonyos 348 kérdésben „vallatás" volt, s a meghallgatott nyolc személyből három családnév a ránk maradt töredékes telepítőnévsorokban is szerepel. Tanulságos, ahogyan a török kiűzése után, az 1692-ben készült összeírás idején a gáborjániak saját magukról vélekedtek. E szerint Gáborján „nemes város", amely az itt élők szerint sokkal nagyobb kiváltságok birtokában van, mint a bihari kishajdú városok. Lakosaik ugyanis örökös jogon megvették községüket földesuruktól, a Vécseyektől. Az erdélyi fejedelmek pedig vitézi és érdemes katonai szolgálataikért teljes jogú nemesi kiváltságlevéllel adományozták meg őket. Magyarország más nemeseinek mintájára Gáborján együtt Gáborján is elvesztette az erdélyi fejedelmektől kapott kiváltságait. Azokkal együtt az Esterházyak derecskéi uradalmának része lett. Címerképe mindenesetre rokon a bihari kishajdú városokéval! Pecsétjének általunk ismert legrégibb lenyomata 1697-ből való, amelynek olvashatatlan MOL E 213. fol. 101r-v. A nyolc tanú közül: Gerendási Pal Annorum 36., Gerendási Paine Annorum 28. Karacion Mattias Annorum 22. [Az adatra Seres István hívta fel a figyelmet] Érdekes viszont, hogy e nevek nem szerepelnek az 1692. évi összeírásban. Mezősi i. m. 70. Gáborjcin címerképe. 1910 lakosait mentesítették minden taksa, adó, adomány, tized, kilenced, harmincad, vám stb. megfizetésétől. E kiváltságleveleket a gáborjániak 1692-ben még fel tudták mutatni. Várad török kézre kerülte (1660) után a váradi törökök Gáborján kiváltságait semmissé tették, tizedet, taksát és adományokat követeltek tőlük. A török kiűzése után a bécsi udvar sem volt tekintettel egykori szabadságjogaikra. Előbb adózási céllal összeírták őket, s eleinte ugyan a bihari volt kishajdú városokkal tartották őket egyenlő jogállásúaknak, de azokkal
