Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)

A hajdúk letelepítése és a második hajdúfelkelés

vesztése és végső fokon a város 1717-ben történt pusztulása. 210 A második hajdúfelkelésnek perdöntő szerepe volt abban, hogy Báthory Gábor kénytelen volt rendezni a kallói kérdést is. Az ügy ugyanis úgy vető­dött fel, vállalható - e a magyar királysággal egy újabb fegyveres összetűzés. Kalló vára ugyanis a bécsi béke értelmében magyar királyi fennhatóság alá került, a mezővárosban viszont az adománylevél értelmében hajdúk fészkel­ték be magukat. Mindez állandó feszültség forrása volt, amelyet Báthory Gábor végül úgy oldott meg, hogy a kallói hajdúknak saját családi birtokát, böszörményt és Pród pusztabirtokot adományozta. „VÁRADTÓL FOGVA ECSEDIG..." A szabolcsi hajdúk letelepítése sem ment tehát simán, s a második hajdú­felkelés történetéből az is egyértelműen kiderült, hogy a hajdúmozgalom a legszorosabb összefüggésben állott a bihari térséggel, mindenekelőtt a már itt élő, s letelepedőben lévő vagy letelepedni készülő hajdúkkal. Amíg a sza­bolcsi hajdúvárosok esetében eléggé világos, a hogy a kijelölt településekre új, máshonnan, de kétségtelenül a partiumi, vagy azzal szorosan határos hó­doltsági területről származó hajdú népesség érkezett, 211 addig a bihari hajdútelepek esetében ez korántsem egyértelmű. Mindenekelőtt feltűnő, hogy nem tudjuk megnyugtatóan időrendbe rakni az Erdélyi Törvénytárban rögzített, fejedelmi telepítésűnek mondott hajdú­helyek keletkezési sorrendjét. Amit a telepítőíeveleknek mondott iratokból leszűrhetünk, az úgy tűnik, jórészt tulajdonképpen a már ott élők jogi helyze­tének rendezése, amelyet Bocskai István elkezdett, Rákóczy Zsigmond foly­tatott, Báthory Gábor pedig a hajdúkkal kötött egyezséglevelében ünnepé­Vö. Balogh István: Polgár a hajdúvárosok sorában (1608-1717) In:Polgár története, (szerk. Bencsik János). Polgár, 1974. és Nyakas Miklós: A hajdúváros pusztulásától a jobbágyfelszabadításig. Uo. 211 Természetesen itt is vannak szép számmal kivételek; így pl. Hadházon a már említett Mérges Márton, de ilyen a Sillye család is. V.o. Nyakas Miklós: Sillye Gábor - a szabad­ságharc kormánybiztosa, a Hajdúkerület utolsó főkapitánya. 1817-1894. = HKözl 7. 1980. 73. p. Uő: Hajdúböszörmény Sillye Gábor kormánybiztos tevékenysége és a haj­dúvárosok önvédelmi harca 1848-ban és 1849-ben (StudiaOppidorumHaidonicaliuml.) Hajdúböszörmény, 1999. 225 p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom