Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)
A hajdúk letelepítése és a második hajdúfelkelés
mindgyárt által keljünk, s az szegény fejedelemtől adatott jószágban mindgyárást leszálljunk és eloszoljunk". Szoros összefüggésben állott a Várkonyban kötött egyezséggel a Homonai Drugeth főkapitány, császári biztos által a hajdúkkal Szikszón, 1608. április tizenkilencedikén kötött szerződés, amely a királyi zsoldban álló katonákat érintette. 209 Az egyezség értelmében Homonnai Drugeth Bálint „az országhoz mutatott hűségük és jövendő hasonló szolgálatuk" fejében az érintetteknek-; Polgárt és Szentmargitát adományozta. E két település hajdúkézre adása azonban a feudális jogrendszer értelmében teljesen törvénytelen volt, lévén azoknak földesuruk, az egri káptalan. Az adományozás ténye csak a kor zilált birtokviszonyainak fényében érthető meg. A törvénytelenség tényét érezhette maga Homonnai Drugeth Bálint is, mert úgy rendelkezett, hogy ha „e mellénk állt hajdúságnak" a fenti két birtokot a generális országgyűlésen a magyar rendek nem lennének hajlandók megadni, akkor „más hasonló helyet szerzünk érette". A feltételek többi pontja hasonló volt a várkonyi egyezséghez. Homonai ugyanis büntetlenséget ígért minden, a múltban elkövetett bűntettre, s a „hajdúság közé lett állásokért és kártételekért senkitől bántások nem lészen". Büntetést helyezett viszont kilátásba arra az esetre, ha valaki „marháját" náluk megtalálja. Az adományozott birtokokért cserében viszont megkövetelte, hogy „fejenként ki-ki házakhoz és helyekre telepedjenek". Kérdés, hogy a Polgárt és Szentmargitát birtokba vevő hajdúk vajon a Bocskai István által kiváltságolt hajdúvitézek közé tartoztak-e. Homonnay levele szerint az ide települőknek részük kell legyen azokban a birtokokban is, amelyeket ,„a szegény meghalt fejedelem adott volt közönségesen az egész hajdúságnak". Polgár és Szentmargita szerinte „azok felett" való adomány. Intette őket, hogy Bocskai adományából is vegyék ki részüket, s ebben segítséget is ígért. Ettől függetlenül azonban úgy véljük, hogy a Homonnay által letelepítettek nem tartoztak a Bocskai által kiváltságoltak közé, legalábbis semmi jel nem utal arra, hogy vélt jogaiknak érvényt próbáltak volna szerezni. Itt csak mellékesen jegyezhetjük meg, hogy a már említett birtokjogi tisztázatlanságnak később, a török kiűzése után súlyos következményei lettek. Az egri káptalan ugyanis perrel visszaszerezte Polgárt és Szentmargitát, amelynek egyenes következménye volt Polgár hajdúvárosi jogállásának elSzendreyl. 1971.1 .m. 20-22.
