Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)

A hajdúk letelepítése és a második hajdúfelkelés

A történeti irodalomból ismert mezősasi telepítőlevelet figyelmesen elolvasva, láthatjuk, hogy a fentebb részletesen leírt előzményekre a telepítőlevél világosan utal. Az oklevél bevezető része határozottan megmondja, hogy itt a hajdúk már vásárlás útján korábban is birtokban voltak. „Azért amikor kegyesen tudomásul vesszük, hogy bizonyos számú alább írt híveink, katonáink különböző helyekről összegyűltek, és előbbi tulajdonosaiktól bizonyos települési helyet vettek és vásároltak saját költségükön, valamint mondott Sass várost alapították..." - olvashatjuk. A következőkben Bethlen Gábor szép indoklását adja annak, miért is van szükség ilyen és ehhez hasonló hajdúhelyekre. Úgy tartja, azzal hogy helyzetük és katonai rendjük a fejedelmi kegy hozzájárulásával kedvezőbbé vált, s ezért a hazajövendő nehézségeiben, akárhányszor kell, azt megmutatják. Ezért elvárja, hogy a „legfényesebb hazánknak minden, akár részleges, akár általános hadjáratokban, amelyeket az áldásos békéért, valamint oltáraikért és tűzhelyeikért az összes ellenség ellen vállaltak és hűségesen viseltek, a lélek teljes készségével kimutattak, valamint teljesítettek, továbbá ezután is kimutatják és teljesítik majd." Az 1628. évi oklevél újdonsága viszont az, hogy nemesítést is tartalmaz. Az előbbiek ezt természetesen nem is tehették, hiszen azok birtok vásárlást rögzítő, illetve beiktató levelek voltak. Mindez természetesen elvben nemesi állapotot tételez fel, de amint láthattuk, ott a vásárlók nemesi állapotára ténylegesen említés is történt. Ez az oklevél a sasi hajdúk tulajdonképpeni nemesítését is tartalmazza; „a nemtelen helyzetből és állapotból, amelyben születtek és eddig voltak, fejedelmi hatalmunk teljessége alapján - úgy tartottuk -, hogy ki kell vennünk, valamint Erdélyországunk és Magyarország hozzácsatolt részeinek valódi, született és kétségtelen nemesei gyülekezetébe és számába kell sorolnunk, iktatnunk, továbbá választanunk, valamint hozzáírnunk." Összesen ötvenegy hajdúvitézről van szó, s ezek a következők: Haraszti András főhadnagy, Tomori Demeter alhadnagy Morsi András, Simo János, Adám János, Papp Lőrinc, Lovász János, Tomori György, Gombos Márton, Vestr Ladislao Harangi de Saka, Johanne Vajda de Köröszt szeg et Emericus Gyomai de Nagy Zernien, in ipsorum proprys pasidis item Gregorio Molnár Judice et Gregorio Cziukas Ser Sua; Celsitudinis in Körmösd, Gregorio Balogh et Michasele Toldi, Generosas Dominas Annas Bojthi generosi quondam Stephani Kun Relictas viduas in Nesta: Nyésta kisnemesi falu, a 17. században többször elpusztult, lakosai végül Komádiba költöztek. Jakó I.m. 307.