Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)

A hajdúk letelepítése és a második hajdúfelkelés

Mezősas címere 17. századi pecsétnyomója alapján Nagy Miklós, Erös István, Bede János, Kulin Demeter, Szabó másként Keresztesi István, Molnos Gergely, Vass István, Fürész Gáspár, Viegh István, Elekes Balázs, Szabó István, Györfy János, Némethi János, Bosodi Gáspár, Sárközi Ferenc, Kiss Péter, Nagy Pál, Khamuti Benedek, Kiss Mihály, Tóth Ambrus, Balogh Gáspár, Tóth Dávid, Szöts István, Varjú Lukács, Székeli Mihály, Szőke Józsa, Kiss Tamás, Nagy Lőrinc, Kovats Gáspár, Nagy Bálint, Tóth Mátyás, Nagy Péter, Tormás György, Kiss Jakab, Kovats Mihály, Beczö György.

280 A korábbi névsorral összevetve azonos Kulin Demeter (1618), Elekes Balázs (1618), Papp Lőrinc (1624), mellette néhány biztosnak mondható családnév (Kamuti, Szabó, Molnos,). Ez a szám tűnhet kevésnek, de ne felejtsük el, hogy az 1618-as településnél összesen huszonnégy személy szerepelt. Figyelembe kell vennünk, hogy a nevek jelentős hányada nehezen azonosítható (Nagy, Kis), s a hajdúság közötti nagy mozgást is ismerve, végül is a folyamatosságot egyértelműen kimondhatjuk. Egyébként azt mondhatjuk, hogy semmi sem bizonyítja, hogy az 1618-as megtelepülök lettek volna Mezősas első hajdú lakói. Adatunk nincs rá ugyan, de feltételezhető, hogy a Kerekiben lakó hajdúknak valamilyen kapcsolata volt várossal, nem véletlenül választották, amikor elszánták magukat a költözésre. Fogódzó pontot, és további vizsgálati lehetőséget sejtet az a tény, hogy ekkor Mezősas a kereki uradalom része volt. A fentiekből egyértelmű, hogy a különböző hullámokkal érkezettek között voltak már nemesek is, mint ahogyan korábbi kiváltságolással nem rendelkezők is. A kiváltságlevél a 20. század elején a mezősasi előnevet viselő Györffy Elek túrkevei földbirtokos tulajdonában volt. 1938-ban az oklevél Györffy István néprajztudós birtokában volt. Azóta holléte nem ismert. Szendrey 1. i.m. Valamilyen érthetetlen oknál fogva a fenti névsort Dankó Imre: A Körösköz-bihari hajdúság. Gyula, 1959. c. munkájában a váradi hajdúk névsorának tulajdonítja. 67 - 68. Az oklevél kiállítási helye valóban Várad, s az is tény, hogy e napon Bethlen Gábor a váradi katonanépességnek és a hajdúknak is szerkesztett egy átfogó rendelkezést kiváltságaikról. Ott azonban névsor nincs. (MOL Gyulafehérvári Káptalan Országos Levéltára -Libri regii - 25. kötet - 50b 52. old.). Ugyanezt a névsort Dankó I. i.m. 49-50- old.-on hozza, mint a sasi hajdúk névsorát. Mindkét helyen más a hivatkozási alap.